A győzelem akkor győzelem, ha megéneklik.
A temetők tele vannak közepes vívókkal. Jobb, ha nem tudsz bánni a karddal, mint ha középszerűen vívsz.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy háborúban állunk, hidegháborúban, ha így jobban tetszik. Háborúban ahol nincsenek frontvonalak, nincs folyamatos bombázás, de ahol két ellenfél – a Karib-tenger kicsiny bajnoka és a roppant imperialista hiéna – szemtől szemben állnak, és tisztában vannak vele, hogy egyikük elpusztul a harcban.
Minden nemzet ismer nagy háborúkat. Ha ezeknek a háborúknak a sérültjeivel az ember beszélgetni kezd és szóba kerülnek a csaták, óhatatlanul szóba kerülnek a sebesülések is. És akkor leszerelik a lábprotéziseiket, vagy kiveszik megmutatni az üvegszemeiket. És azzal valahogy összekötődik egy egyfajta elégedettség-érzés, hogy egy igaz ügyért szenvedtek.
Nehéz terepen: ne állj meg, folytasd az utat; bekerített terepen: dolgozz ki stratégiát; halálos terepen: harcolj!
Hiszen nem az volt a legnagyobb veszély, ami fenyegette őket, hanem az, hogy ők maguk is azzá lehetnek, amit tulajdonképpen le akarnak győzni.
A fegyverek a félelem eszközei, csak azok használják, akik félnek. Akik megtanulnak a puszta kezükkel harcolni, mindig előnyt élveznek azokkal szemben, akik a kardjukra hagyatkoznak, (…) mert ők arra számítanak, hogy győzni fognak. A fegyverek hamis barátok – nem a természet művei -, és hamis önbizalmat ébresztenek.
A háború oka a földrajz – a politikai földrajz. Semmi egyéb.
Amikor az emberek nem bírnak mit kezdeni a bennük dúló, érthetetlen feszültségekkel, nem tudnak hova menekülni önmaguk elől, kifelé vetítik kínjaikat. E vetítés folytán meglátják másokban mindazt, amitől saját lényükben irtóztak, és mindenáron le akarnak számolni vele. A tudat hasad, mint az atom, a gyűlölködők mind többen és többen lesznek, s végül kirobban a fegyveres konfliktus. Minden erőszakos esemény úgy kezdődik, hogy az ember képtelen vagy gyáva szembenézni önmagával. Ezért voksol inkább a másokkal való szembefordulásra.
Ha a nők depressziósak, esznek vagy elmennek vásárolni. Ha a férfiak depressziósak, megtámadnak egy másik országot.
Olykor megtörténik, hogy aki addig a harcos oldalán harcolt, egyszer csak az ellenségévé válik. A harcos első reakciója a gyűlölet, de tudja, hogy a vak katona veszít a csatában. Ezért inkább az együtt töltött kellemes időszakra gondol, s próbálja megérteni, mi vihette egykori szövetségesét erre a hirtelen döntésre, s vajon milyen keserűségek gyülemlettek fel a lelkében. Keresi az okát, hogy társa miért tett le közös szándékukról. Senki sem egészen jó vagy rossz. A fény harcosa erre gondol, amikor látja, hogy új ellenségre tett szert.











