Országom két világháborút veszített, ezúttal a nyertesek oldalán akarok állni.
Nézd a legyőzöttek tökfödőjét!
Mégsem az volt bukásunk napja ám,
Mikor végül is fejünkről leverték,
Hanem, mikor föltettük hajdanán.
Tudjátok, ez vicces egy dolog – Háborúkra van sok pénz, de nincs pénz etetni a szegényt.
Győzelem bármi áron, győzelem minden iszonyat ellenére, győzelem, bármilyen keserves legyen is az út. Mert győzelem nélkül nincs tovább élet.
A temetők tele vannak közepes vívókkal. Jobb, ha nem tudsz bánni a karddal, mint ha középszerűen vívsz.
Elhagyhatja a csatatért, de a csatatér sosem hagyja el magát.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy háborúban állunk, hidegháborúban, ha így jobban tetszik. Háborúban ahol nincsenek frontvonalak, nincs folyamatos bombázás, de ahol két ellenfél – a Karib-tenger kicsiny bajnoka és a roppant imperialista hiéna – szemtől szemben állnak, és tisztában vannak vele, hogy egyikük elpusztul a harcban.
Minden nemzet ismer nagy háborúkat. Ha ezeknek a háborúknak a sérültjeivel az ember beszélgetni kezd és szóba kerülnek a csaták, óhatatlanul szóba kerülnek a sebesülések is. És akkor leszerelik a lábprotéziseiket, vagy kiveszik megmutatni az üvegszemeiket. És azzal valahogy összekötődik egy egyfajta elégedettség-érzés, hogy egy igaz ügyért szenvedtek.
Nehéz terepen: ne állj meg, folytasd az utat; bekerített terepen: dolgozz ki stratégiát; halálos terepen: harcolj!
Hiszen nem az volt a legnagyobb veszély, ami fenyegette őket, hanem az, hogy ők maguk is azzá lehetnek, amit tulajdonképpen le akarnak győzni.
A fegyverek a félelem eszközei, csak azok használják, akik félnek. Akik megtanulnak a puszta kezükkel harcolni, mindig előnyt élveznek azokkal szemben, akik a kardjukra hagyatkoznak, (…) mert ők arra számítanak, hogy győzni fognak. A fegyverek hamis barátok – nem a természet művei -, és hamis önbizalmat ébresztenek.
Ki szúnyog ellen oly fegyvert ragad,
Mit medve ellen vinni hősiség,
Bolond.
A háború oka a földrajz – a politikai földrajz. Semmi egyéb.
Van fogalmad róla, mennyire rettegnek a zsarnokok az elnyomottaktól? Mind tisztában vannak vele, hogy előbb-utóbb lesz egy az áldozataik között, aki feláll és visszavág.
Amikor az emberek nem bírnak mit kezdeni a bennük dúló, érthetetlen feszültségekkel, nem tudnak hova menekülni önmaguk elől, kifelé vetítik kínjaikat. E vetítés folytán meglátják másokban mindazt, amitől saját lényükben irtóztak, és mindenáron le akarnak számolni vele. A tudat hasad, mint az atom, a gyűlölködők mind többen és többen lesznek, s végül kirobban a fegyveres konfliktus. Minden erőszakos esemény úgy kezdődik, hogy az ember képtelen vagy gyáva szembenézni önmagával. Ezért voksol inkább a másokkal való szembefordulásra.
Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztosan botokkal és kövekkel.