Szinte mindig egyedül vagy… ha más vagy, mint a többiek, egyedül maradsz… elárulok neked egy titkot. A kövérek, a soványak, a magasak vagy a fehérek, ők is ugyanúgy egyedül vannak. Csak ők nagyon félnek tőle.
Az életünk olykor megállíthatatlanul az ütközés felé halad, anélkül, hogy mi tudnánk erről. Legyen az véletlen vagy szándékos, semmit sem tehetünk ellene.
Minden harcos reméli, hogy a jó halált találja meg.
Van, aki meghallja belső hangjait, és aszerint él. A többiek megőrülnek, vagy legendává lesznek.
Vannak dolgok, amiket nem lehet megrendezni, olyanok, amik igénylik a spontaneitást. Ilyen a csók is.
Csinálj mindent úgy, ahogy neked jól esik, és ne törődj senkivel és semmivel!
Amikor egyedül vagy a gondolataiddal, az idő metszeni tud, akár a penge.
Életünk alakulása a szavainknak és tetteinknek a következménye, melyek egymást erősítve vezérelnek keresztül minden időn.
Egy félbehagyott könyv olyan, akár egy félbehagyott szerelmi viszony.
Ha Isten teremtette a világot, honnan tudjuk, hogy min változtathatunk és mi az, ami szent és sérthetetlen?
Nem vót énnekem semmi sürgős dógom az életembe, mégis annyit futkároztam, hogy ne tovább. Ez a mi ténsasszonyunk olyan fürge lett a nagy tragédia óta, hogy mindennap körülkergetett az istállón. Komolyan féltem, hogy beszorít valamelyik sarokba, és szétveri a tudományt a fejemben.
Mán megengedje nénémasszony, egy kicsit nagyot hallok, mivel most éppen eszek. Tetszik látni milyen szépen mozog a fülem?
Én mindig is jó szándékú gyerek voltam, csak mire a szándékom végére értem, rossz lett.
A mai napig fogalmam sincs róla, vajon miről énekelt az a két olasz nő, de az az igazság, hogy nem is érdekel. Valamit jobb, nem kimondani. Valami olyan szép dologról énekelhettek, melyet nem lehetett csupán szavakkal kifejezni, és amibe belefacsarodik a szíved. Állítom, hogy azok a hangok, magasabbra és messzebbre szárnyaltak, mint amiről valaha is álmodtunk. Mintha egy gyönyörű madár szállt volna a kalitkánkba és dala nyomán leomlottak volna a falak, És ha csak egy rövidke pillanatra is, Shawshankben a legutolsó ember is szabadnak érezhette magát.
A kolibri nem csak egy egyszerű madár. A szíve ezerkétszázat ver egy perc alatt, és nyolcvanat csap a szárnyával egy másodperc alatt, és ha lefogod a szárnyait, hogy ne repülhessen, akkor tíz másodpercen belül meghal. Ez itt bizony nem egy átlagos madár, ez egy valóságos csoda. Lelassították a szárnyait egy mozgóképpel, és tudjátok, mit láttak? Hogy a szárnyai nyolcas alakban mozognak. Na, és azt tudjátok, hogy a nyolcas mit jelöl a matematikában? A végtelent.
Ha megmutatod valakinek a jövőjét, annak nincs jövője. Ha megfosztod a titoktól, a reménytől fosztod meg.
Tudod, milyenek a férfiak: ha azt mondod, „tűnj el”, úgy értik, „gyere, a tiéd vagyok!”
Minden bunyós csökönyös, így vagy úgy. Egy részük mindig azt hiszi jobban tudnak valamit nálad. Az az igazság, még ha tévednek is, és még ha pont az a valami is lesz a vesztük, ha ki tudod verni belőlük ezt a hitet, akkor nem is bunyósok.
