Tisztában kell lennünk azzal, hogy a fejlődés formái a távoli múltban és a távoli jövőben annyira eltérnek a jelenlegiektől, hogy mai kifejezéseink csak szükségmegoldásként használhatók velük kapcsolatban, mert ezekben a távol eső korszakokban tulajdonképpen már minden értelmüket elvesztik majd.
Bigottok, különcök és eretnekek nélkül nem fejlődne a világ.
Úgy gondoltam, nem attól leszek jobb anya, feleség, fogorvos, ha folyton otthon vagyok, és annyit sem engedhetek meg magamnak, hogy a futás által kikapcsolódjak, feltöltődjek, erősödjek. Úgy éreztem, a futástól csak több leszek, és többet is tudok adni minden téren.
Kockázat nélkül nincs győzelem. Ahogy változás nélkül sincs fejlődés.
Az ember is olyan állat, melyet a fennmaradás ösztöne hajt. Következésképpen először leleményessége fejlődött ki; lelke csak azután. A tudományos haladás jóval az etikai érettség előtt jár.
Az ember megszületik, megtanul járni, és elindul hosszú vándorútján, hogy felnőjön teremtő Istenéhez.
Rongyok is vihetik valamire, ha kikerülnek a rongyoszsákból.
A könnyű dolgok nem tanítanak az embernek semmit.
Irigység helyett tanulj és fejlődj. A tettek visznek előre. Az első lépés, hogy időt szánsz magadra.
Az ember csak akkor képes fejlődni, ha figyeli, mit csinálnak a társai – nem azért, hogy ítélkezzen felettük, hanem azért, hogy csodálja odaadásukat és bátorságukat.
A test fejlődése az elme nemesítésével kezdődik. A cél maga az értelem megmunkálása, aminek nincsenek testi határai.
Pár kis egysejtűvel kezdődött a nagy ősóceánban, vagy mit tudom én, hol, most meg negyvennyolcféle pizzát rendelhetsz Egerszegről, ha akarsz, és ki is hozzák.
Az utazás arról szól, hogy egyre közelebb kerülj a válaszhoz. A fejlődésed maga az út. Megpróbálod megérteni a dolgok természetét. Igyekszel választ találni látszólag megfejthetetlen kérdésekre. Mi az élet értelme? Mi a szerelem és a boldogság lényege? Miért vagyunk itt? Miközben ezekre keresed a választ, rengeteget tanulsz. Többek között azt is, hogyan kell emberi lénynek lenni. Néha csak elég annyi, ha nincs meg az összes válaszod, de tudod, hogy fejlődsz. Ez minden, amiben reménykedhetsz.
Nem érdemes a hibáinkat elkövetni, ha nem tanulunk belőlük.
Nem sokra becsülöm azt az embert, aki nem bölcsebb ma, mint tegnap volt.
Az élet tele van változásokkal, nagy cucc. Nem ez a lényeg? Fejlődni, változni, haladni?
Jegyezzük meg, hogy csak úgy tanulhat meg valamit az ember, ha hagyják, hogy csinálja.
Én azt gondolom, a technikai fejlődést Isten azért biztosítja számunkra, hogy azzal gyógyítsunk. Hogy a szenvedést enyhítsük. Nem pedig azért, hogy a helyébe lépjünk. Hívőként éreznünk kellene a különbséget.
Szülőnek lenni egyszerre áldás és kihívás. Hatalmas lehetőség, melyben mi magunk is fejlődhetünk, sőt talán végre egészen felnőhetünk – hiszen csak úgy húzhatjuk a gyermekeinket felfelé, ha mi magunk is feljebb jutunk.
Amikor azt érzed, hogy minden nap haladsz előre, minden nappal több lesz az életed, akkor szinte nem akad olyan szitu, amiben ne tudnál igazi örömöt lelni.
