Nem hajszolom megszállottan a tökéletességet. Az én alapelvem ez: az Isten szerelmére, ne tökéletesek legyetek, de minden eszközt felhasználva törekedjetek arra, hogy megvalósítsátok a teljességet – ami az egyes ember esetében mindig lehetséges.
Aki igazat beszél, ténylegesen elősegíti az emberiség fejlődését; aki hazudik, akadályozza azt.
A kudarc, a nehézség nem azonos a vereséggel. A vereség elmeállapot. Csak akkor vesztettél, ha elismered a vereségedet, és a vesztes reménytelen gondolkodását teszed magadévá. Tanulj a hibáidból, és tekints úgy a csapásokra, mint tanulópénzre. Nagyon egészséges dolog konstruktív önkritikát gyakorolni. Segít abban, hogy jobb emberré válj. Sose fogadd el a vereséget. Sose vidd túlzásba önmagad kritikáját. Sose hagyd, hogy egy kudarc oly mértékben letörjön, hogy negatív, önmagadat lekicsinylő következtetésekre juss.
A változás gyönyörű; általa válhatsz egyre tapasztaltabbá, egyre tudatosabbá és egyre érettebbé.
Ahhoz, hogy többet tudj magadénak, előbb te magadnak kell többnek lenned!
Amikor az ember személyes felelősséget vállal az életéért, nem gyermek többé, hanem igazi felnőtt. Nem követő többé, hanem vezér. Nem vesztes, hanem győztes. Hatalmas lépés ez az érettség felé!
Kérni és kérdezni nem szégyen, de ostobaságot csinálni és kárt, hát az szégyen!
Egy ideig eléggé önpusztító életmódot folytattam, aztán felhagytam vele. Az utóbbi 20 évben elég szerencsés voltam. Úgy érzem magam, mint aki lassan józanodik.
Ne gondold, mintha a tanulás csak bizonyos időkhez, az ifjúság éveihez köttetnék. Ifjú körünk oly szűk, s oly sokféle tanulmányokkal elfoglalt, hogy gyors elfolyása alatt erős alapon épült tudományra jutni csaknem lehetetlen. Boldog ifjú az, ki annyira mehetett, hogy keblében a tudomány iránti szeretet állandólag felgerjedett; s azon utakkal, melyeken az ismeretek kútfejeihez eljuthat, megbarátkozhatott! Neki csak keble sugallatit kell követnie, s szakadatlanul előre haladva, bizonyosan oda ér, hol tudományi szomja gazdag táplálattal fog kielégíttetni. Azonban e kielégítés csak mindennapi haladás jutalma; ki szüntelen előbbre nem törekszik, az hátramarad, mond a példabeszéd.
Kommunikációban utazva muszáj lépést tartani sok mindennel, ami történik, főleg a mesterséges intelligenciát, az online és a social tartalmakat illetően, különben nem érted, mi van.
Nemcsak azt keresem, hogy miben lehetek jobb másoknál, hanem azt, hogy miben lehetek egy kicsit jobb annál, aki tegnap voltam.
Minden alkalommal, amikor valaki nálad jobbal dolgozol együtt, te magad is jobbá válsz.
Az életünk egyfolytában vagy egyre jobbá válik, vagy ellenkezőleg, egyre rosszabb irányt vesz. Ott kezdődik a hanyatlás, ahol a fejlődés véget ér.
Be ne csapjuk magunkat! Az idő halad előre, és mi szeretnénk hinni, hogy minden, ami benne van, előrehalad, hogy a fejlődés előre-fejlődés… a legeszesebbeket is félrevezeti ez a látszat.
Az emberiség nem fejlődik a jobb, az erősebb vagy a magasabb rendű felé úgy, ahogyan azt manapság hiszik. A „haladás” modern eszme csupán, azaz hamis eszme. A mai európai, értékét tekintve, mélyen alatta marad a reneszánsz kori európainak; a továbbhaladás mindenesetre semmiféle szükségszerű felemelkedést, növekedést, erősödést nem jelent.
Folyamatosan jobb akarok lenni, versenyről versenyre. Jobb, mint bárki más. Le akarom győzni őket.
Legjobban az tiszteli stílusomat, aki általa tanulja legyűrni mesterét.
A múlt és a jelen tünedezik – megtöltöttem, kiürítettem őket,
És továbbmegyek, hogy a jövő legközelebbi redőjét megtöltsem.
Az M.I.-k egy napon úgy tekintenek ránk, ahogy mi tekintünk az afrikai pusztákon feltárt fosszilis maradványokra. Egy két lábon járó majom, porban tengődik, durva nyelv és eszközök használója, kihalásra ítéltetett.