300 idézet
Az élet legfőbb célja az érzés – érezni, hogy élünk, még ha fájdalomban is. Ez a „sóvárgó űr” hajt mindannyiunkat a vad után, ez sarkall viadalokra, ez indít útnak újra és újra, ez vezet féktelen, de mélységesen átérzett élmények hajszolására, melyeknek fő varázsereje a velük járó nyugtalanságban rejlik.
Elváláskor mindig az szenved jobban, aki marad.
A fájdalom furcsa dolog. Egy macska megöl egy madarat, autóbaleset áldozata leszel, valahol tűz üt ki… A fájdalom egyszer csak úgy jön, PUFF! Aztán kész, ott van, és érzed. A fájdalom valódi. És ha valaki látja, amint szenvedsz, annak szemében nagyon hülyén nézel ki. Úgy, mint aki hirtelen megbolondult. Nincs rá gyógymód, maximum ha ismersz valakit, aki megért téged, és még azt is tudja, hogy segítsen rajtad.
Amit nagynak, fontosnak és fájdalmasnak láttál, azon mosolyogni tudsz egy csillagos éjszakán.
A fejlődéssel járó gyötrelem sokkal kevesebbe kerül, mint a kihagyott lehetőségek fájdalma.
Egy harcos nem keresi a fájdalmat, de ha a fájdalom eljön, felhasználja azt.
Egész életem egyetlen erőfeszítés, hogy meneküljek a puszta létezés gyötrelme elől.
Mindig van, aki nagyobb fájdalommal küzd, mint mi. A hála segít átvészelnünk minden egyes napot.
A fájdalom, különösen a fizikai, természetesen megszokott jelenség az állatvilágban is. De csak a szenvedő ember tudja, hogy szenved; csak ő kérdezi meg, miért. S emberként még keservesebben szenved, ha nem talál kielégítő választ.
A fejlődés gyakran jár együtt fájdalommal.
Kél és száll a szív viharja
Mint a tenger vésze;
Fájdalom a boldogságnak
Egyik alkatrésze.
Az életet már megjártam;
Mit szivembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.
Egy kis független nyugalmat,
Melyben a dal megfoganhat,
Kértem kérve:
S ő halasztá évrül-évre.
Igenis van gyönyör a legmélyebb megalázottságban, megvetettségben is! (…) Ördög tudja, tán még a megkorbácsoltatásban is, mikor a szíj lecsap a hátunkra, és cafatokká tépi a húst.
A szerelem lángja nem lobban fel két olyan szerelmes között, akiknek szíve gonddal és fájdalommal van tele.
Be kell vallanom, hogy gyűlölöm a San Fernando-völgyet, a gyerekkorom helyszínét. A pokol legmélyebb bugyraként tekintek rá.
Mind a hiányban, mind a túlzásban hiba van, s mindkét irányba a gyönyör és a fájdalom visz el bennünket, mert a gyönyör miatt cselekszünk hitvány dolgokat, és a fájdalom miatt kerüljük a derekas dolgokat.
Minden fájdalom elfojtott tevékenység. Minden elfojtott tevékenység a kozmoszban fájdalomhoz vezet, s mivel a kozmoszban a tevékenység gyakran el van fojtva, a fájdalom egyfajta szükségszerűség a kozmoszban.
