Én éppenséggel azt hiszem, hogy az ember legjobb meghatározása: kétlábú és hálátlan élőlény.
Az ember néha rettenetesen szereti a szenvedést – szenvedélyesen; ez is tény!
Én nem akarom és nem tudom hinni, hogy a rossz az ember eredeti állapota.
Néha az ember vadállati kegyetlenségéről beszélnek, pedig ez szörnyű igazságtalanság és sértő a vadállatokra, a vadállat sohase tud olyan kegyetlen, olyan művészi tökéllyel kegytelen lenni, mint az ember.
A jó és a rossz emberekben az a bonyolult, hogy a legtöbben egyszerre vagyunk mindkettő.
Szerintem alkalmatlan az az ember a politikai pályára, akiben nincsen empátia.
Csak az idióták nem hajlandók megváltoztatni a véleményüket.
Az emberek ítélkezni fognak feletted. Az emberek mindig találnak valamit, ami nem nyeri el a tetszésüket. Úgyhogy akár el is fogadhatod saját magadat olyannak, amilyen vagy. Légy önmagad, mert az utálkozóknak úgysem tudsz megfelelni.
A nemes ember saját magának támaszt követelményeket,
míg a kisember más emberekkel szemben teszi ugyanezt.
Akinek az ösztönei erősebbek, mint a műveltsége, az vadember. Akinek viszont a műveltsége erősebb az ösztöneinél, az közönséges írnok. Akiben a műveltség és az ösztönök egyensúlyban vannak, az nemes emberré lett.
Amit a nemes ember keres, az önmagában van; amit azonban a közönséges ember keres, másokban van.
A nemes ember békeszerető, de nem azonosul akárkivel. A közönséges ember bárkivel azonosul, de nem békeszerető.
A tökéletes erényű ember óvatos és lassú a beszédben.
Csak aki emberséges, csak az tudja igazán szeretni és gyűlölni az embereket.
Az ember hatalmas könyv, amelyben minden meg van írva, azonban a sötétség és a fátyol megakadályozzák az embereket abban, hogy elolvassák magukban a tudást.
Az érzékiség túlteng mindenütt, ahol a szellemi elfoglaltság hiányzik.
Peches állat az ember, akkor is elvárják tőle, hogy szeressen, amikor semmi kedve hozzá.
Ritka kivételektől eltekintve az emberek valójában egyedül önmaguk iránt érdeklődnek. Mindenki szükségszerűen saját világának a központja.
