Az elmédet a testeddel együtt kell fejlesztened.
A gyűlölet elködösíti az elmét és a józan gondolkodás útjában áll. Egy jó vezető nem engedheti meg magának, hogy gyűlöljön.
Nagy szellemi erőt kíván az elme elvonatkoztatása az érzékszervektől, és a gondolkodás függetlenítése a megszokástól.
A sakk, az a királyok játéka. Kulturált, csiszolja az elmét.
Szerintem az elme ereje lenyűgöző, és még alig kapargatjuk a felszínét annak, hogy mire képes.
Mert, ha gyalu nélkül bunkósbot az elme:
Gyakran kétélű tőr lesz az kimüvelve.
A gondolat nem maga az elme, és veled sem azonos, nem kell kérdés nélkül elfogadnod.
Jelen lenni a mostban nem egyszerűen a saját elménk kezelése szempontjából fontos, hanem felbecsülhetetlen ajándék is egyben mások számára. Ha valakinek teljes figyelmet szentelsz, tudatod vele, hogy megértéssel fordulsz felé.
Az olvasás nemcsak táplálja az elmét, de fel is üdíti fáradtságában.
Szigorúan válogasd meg, hogy milyen gondolatokat engedsz eluralkodni az elmédben! Ha a pozitív dolgokra koncentrálsz, amelyeket legjobb, legkreatívabb energiáid hoztak létre, annak meg is lesz a nagyszerű eredménye.
Az elméd arra van kitalálva, hogy a kényelmesebb utat válassza, ezért elég könnyen megfeledkezik a változást kezdeményező szándékodról.
A lovaglóállás megtanít uralni az elmédet, hogy le tudd győzni a fájdalmat.
Ha erős a test, élesebb az elme…vagyis, ha éles az elme, erősebb a test…voltaképpen mindegy.
(Xian Chow)
Felemelő érzés lesz tapasztalnod, hogy nem gondolataid tehetetlen áldozata, hanem elméd tudatos irányítója vagy.
Életünk különböző időszakaiban különböző dolgokat akarunk az olvasástól. […] Az olvasással meg tudjuk szakítani elménk megszokott mintázatait, és hatékonyan huzalozhatjuk át agyunk áramköreit.
Az elménk az a gépezet, amely kormányozza az életünket.
Az elmét csak a „Ki vagyok én?” kérdésének vizsgálatával lehet lecsillapítani. A „Ki vagyok én?” gondolata a többi gondolat elpusztítása után ugyanúgy elpusztul, mint a halotti máglya piszkálgatására szolgáló bot. Ha mégis más gondolatok merülnének fel az emberben, akkor ahelyett, hogy megpróbálná végiggondolni őket, vizsgálja meg: „Kinek jutnak ezek az eszébe?” Mit számít, hogy milyen sok gondolat bukkan fel benne!? Ha abban a pillanatban, amikor az adott gondolat eszébe jut, az ember éberen megvizsgálja: „Kinek jutott ez az eszébe?”, arra a következtetésre kell jutnia: „Nekem.” Ha pedig az ember ekkor felteszi magának a kérdést: „És én ki vagyok?”, akkor az elme visszatér forrásához [az Önvalóhoz] , és a felmerülő gondolatól is elcsitul. A kitartó gyakorlás során az elme egyre inkább képessé válik arra, hogy belemerüljön forrásába.
Az álom-állapot és az ébrenléti állapot között semmi különbség nincs azon kívül, hogy míg az álom rövid, az ébrenlét hosszú. Mindkettő az elme eredménye. Minthogy az ébrenléti állapot hosszú, azt hisszük, hogy ez a mi valóságos állapotunk.
David! David! Még nincs vége, ne add fel! Szedd össze magad! Koncentrálj! A legveszélyesebb fegyver az emberi elme. Rúgd szét a seggét és menjünk haza!
(Xian Chow)
Amit szívünk mélyén lehetségesnek érzünk, az lehetséges. Akaratunk teszi lehetségessé. Amit elménkben elképzelünk, világunkká válik. Ez egy a számos dolog közül, amelyet a víztől tanultam.
