A belenyugvás nem feladást jelent. Nem jelent vereséget, csak annak a felismerését, hogy ideje elfogadni a dolgot és továbblépni.
Mert önmagunkat igazolva gyűlőlködünk egymással. Azért, hogy önmagunkat el tudjuk fogadni. Utálkozás idején pedig a gyűlölet az önutálat ellenszere.
A demokrácia alapelve szerint egy idióta ugyanannyit ér, mint egy lángelme. Ezt tehát el kell fogadnunk. De vajon azt is kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy két idióta többet ér, mint egy lángelme?
Amíg tiltakozol, tagadsz, dühös vagy, feszült, addig nincs elfogadás. Amíg nincs elfogadás, addig nincs belső béke. Én viszont tudtam, hogy a belső béke az elfogadás eredménye, és hiszek benne, hogy ez fokozza az immunitást, és megsokszorozza a gyógyulni vágyás vagy a gyógyulás képességét.
Betegségből gyógyulás idézetek, Elfogadás idézetek, Emberismeret idézetek, Gyógyulás idézetek
Állj fel és légy önmagad! Ne hagyd, hogy mások tegyenek bármivé is: formáld te önmagad! Légy az, aki vagy, és meglásd, előbb-utóbb mindenki elfogad majd, akár bevallja, akár nem!
Van-e értelmetlenebb dolog, mint elfogadni azt, amit nem tudunk?
Megértem és elismerem, hogy másoknak értéket jelent a vallás.
Az, hogy elfogadsz valamit, nem jelenti azt, hogy helyesled is, vagy egyetértesz vele. Hanem azt, hogy tiszteletet és szabadságot kap tőled a világ. Mert ezeket önmagadnak is megadod.
Semmit sem jelent, hogy mások elfogadnak, ha mi nem fogadjuk el saját magunkat.
Minden ember – te is, és én is – arra vágyik, hogy elfogadják úgy, ahogy van, de manapság mindenki arra vár, hogy ezt a másik kezdje.
A teljes elfogadás maga a ténykedő Isten.
Felemás dolgok nincsenek ezen a világon, csak egész dolgok. S ha az ember akar valamit, akkor egészen kell akarja.
Annyi csodálatos tulajdonsága lehet egy embernek, amiért szeretni lehet, hogy mire sorra vennénk mindet, már tökéletesen lényegtelenné válik, melyik nemhez vonzódik.
Az elfogadás nem közöny, hanem a tisztelet jele. Tiszteled az illetőt annyira, hogy elfogadod a döntését akkor is, amikor te mélységesen nem értesz vele egyet.
Különben én most nem vágyakozom az ifjak erejére […], mint ahogy ifjúkoromban sem vágyakoztam a bikáéra vagy az elefántéra. Amink van, azt kell felhasználni, és akármit teszünk, tegyük erőnkhöz képest.
Nem azzal van a baj, hogy felnövünk, hanem azzal, hogy nem fogadjuk el egymást olyannak, amilyenekké váltunk.
Az elfogadás és az elengedés a két legfontosabb kulcs ahhoz a szobához, amibe a boldogság van zárva.
Minden esemény Isten kezében van, s mi semmit sem tudhatunk jövőbeli alakulásukról, amivel azt akarom mondani, hogy az életet mindenestül elfogadni annyit jelent, hogy elfogadjuk a kiszámíthatatlanságát.
A világ olyan, amilyen, nincs már mód fordítani rajta, se átformálni, se feltartóztatni, menthetetlenül rohan a vesztébe. Ellenállni neki egyféleképpen lehet csak: nem mellre szívni.