Alapvetően, hogyha szereted a másikat, akkor az elég alap ahhoz, hogy kitarts mellette. Emellett nagyon-nagyon sok kompromisszum kell ahhoz, hogy el tudjuk fogadni, a másik mit szeretne és mit nem szeretne, valamint tiszteletben kell tartani az elvárásait, a kéréseit úgy, hogy azért saját magadat se szorítsd teljesen háttérbe. És neki is tudnia kell, hogy te mit szeretsz és mit nem szeretsz.
Elfogadás idézetek
Az ultrafutás sok mindenre megtanít, az egyik legfontosabb ezek közül: elfogadásra. A fájdalom, a problémák elfogadására. Fájdalmakkal mindegyikünk szembesül az életben, csak az nem mindegy, mihez kezdünk velük. Lehet tőlük nagyon sokáig szenvedni, és pechesnek, szerencsétlennek érezni magunkat, de lehet az élet természetes velejárójaként is kezelni és így elfogadni azokat. Amint az elfogadás természetessé válik, a problémák megoldása is könnyebbé lesz, mert arra tudunk koncentrálni, ami előre visz, nem pedig önsajnálatban vergődünk még hosszú ideig, felesleges energiákat, érzelmeket felemésztve.
A család minden egyes gyermekének ugyanannyi elfogadás és szeretet jár. Minden gyerek megérdemli, hogy családja teljes jogú tagjaként tekintsenek rá.
Az elfogadás is nagylelkű cselekedet. Azzal, hogy elfogadsz valamit, amit felajánlanak neked, hagyod, hogy a másik boldoggá tegyen téged, és ezzel te is boldoggá teszed őt.
Mégiscsak van valami, amitől változik az ember. Attól, ha van valaki, aki olyannak szereti és fogadja el, amilyen. Éppen olyanként. Elálló fülekkel, néha egy kis füllentéssel, egy kis hencegéssel. Nem fognak visszasimulni a fülei, nem fog sokkal kevesebbet füllenteni és hencegni – csak egy kicsivel kevesebbet; egyszóval változni fog.
A szép és a bájos bárkit lenyűgözhet. Na de hívhatjuk az efféle vonzalmat szeretetnek? Az igaz szeretet abban nyilvánul meg, amikor elfogadjuk az elnyűtt, lerongyolódott embert.
A szeretet azt jelenti, hogy úgy szeretjük a másikat, ahogy van.
Az úristent lehet imádni így is, és lehet úgy is, de ez nem ok arra, hogy az egyik fél gyűlölje a másikat, lerombolja templomait, sőt gyilkolni kezdje. Újabb kori példával élve: nem arra törekszem, hogy a jobb-és baloldaliak szeressék, hanem hogy elviseljék egymást, s ha vitatkoznak, akkor ezt kulturáltan tegyék, továbbá mindkét fél hősei és áldozatai kapják meg az őket megillető tiszteletet.
Már el is felejtettem, milyen felszabadító érzés, hogy az, akit szeretsz, végre azt látja, aki valójában vagy, és őszintén elfogad. A hibáiddal együtt. Ez a család ereje. A szeretet ereje.
Amikor azokat a párokat vizsgáltuk, akik legalább huszonöt éve élnek együtt, és újra egymással házasodnának össze, felfedeztük, hogy elsöprő többségük (nyolcvannégy százalék) eleve úgy fogadta el partnerét, amilyen. Nyolcvankilenc százalékuk a sok-sok együtt töltött esztendő után is azt állította, hogy „igyekszik elfogadni” házastársát pontosan olyannak, amilyen jelenleg. […] Ezek a férjek és feleségek, akik boldog házasságban élnek, látnivalóan megértették, hogy okosabb elfogadni párjukat olyannak, amilyen, és hiábavaló fáradozás tökéletességre törekedve a megváltoztatásával kísérletezni.
Nem létezik tökéletes férfi, se tökéletes nő, aki kifogástalanul megfelelne elvárásainknak, mindig mély együttérzéssel fordulna felénk, és minden gyermekkorból hozott, hiányzó igényünket kielégítené. Ha ezt elfogadjuk, és a reménytelen vágyakozás helyett reálisak maradunk, mélységesen tiszteljük a másik nemet, kapcsolatunk kezdetétől kölcsönösen erősítjük egymást,és éreztetjük társunkkal a megbecsülésünket, akkor sokáig és viszonylagos harmóniában tudunk együtt élni.











