Sötét a hely, sötétek a gondolatok.
Nincs zaj, csak a pillanatok,
Amiket úgy élünk meg, mintha vége lenne,
Pedig most kezdődik az élet. De van-e értelme?
Az életben szerintem az a legfontosabb, mikor nő be az ember feje lágya annyira, hogy lássa, mit akar az élettől.
Álljunk meg egy percre, és adjunk hálát, hogy ott van a párunk, a házastársunk mellettünk, és töltsünk minél több időt vele, mert az élet rövid. Bánjunk vele jól, mert egy nap nem lesz ott mellettünk. Én megtanultam: élni és szeretni kell minden nap, úgy, mintha az az utolsó napunk lenne.
A megbocsátás a szeretetteljes és csodákkal teli élet alapja.
Úgy tűnik, hogy olykor egy-egy pillanat minősége nem tükrözi a pillanatot magát – gyakran az adja meg a savát-borsát, hogy mi történt előtte és mi történt utána.
Életünk kétségkívül több pusztán egy születési anyakönyvi kivonatnál, egy sírkőnél, valamint annál a félmillió dollárnyi elfogyasztott terméknél és szolgáltatásnál, ami életünk e két legfőbb mérföldköve közé bezsúfolódik.
Az élet olyan mint a rulett. Soha nem lehetsz biztos a döntéseidben, még ha 80%-ban igazad is van. Csakis idővel bizonyosodik be igazad volt-e.
Az élet azért jó, mert újra lehet kezdeni. Tetszés szerint többször is.
Nem tudjuk, ki rendeli életünket. De dolgunk, ha már a miénk, hogy arra használjuk, amire rendeltetett.
Az élet csak arra vár, hogy megnyíljunk csodái előtt, hogy érdemesnek érezzük magunkat mindarra a jóra, amelyet számunkra tartogat.
Van valami, ami sokkal becsesebb és fontosabb számunkra, mint a pénz, s ami nélkül nem tudunk élni. Hogy mi az? A lélegzés. Életünk legértékesebb szubsztanciája a belélegzett levegő. Mégis, amikor kifújjuk a levegőt, teljesen biztosra vesszük, hogy lesz következő lélegzetünk. Ha nem vennénk megint levegőt, három percig sem bírnánk ki. Márpedig ha az Erő, amely megteremtett bennünket, elegendő lélegzetet adott életünk végéig, akkor hogy is ne bízhatnánk az életben, hogy a rendelkezésünkre bocsájt minden mást, amire szükségünk van. Ha rábízzuk az életre, hogy gondoskodjon rólunk, és minden apró-cseprő problémánkról, akkor a stressz elpárolog. Ne pazarold az idődet negatív gondolatokra vagy érzelmekre, mert azzal csak még több részed lesz abban, amit nem akarsz.
Ha fukarok vagyunk az élettel, az élet is fukar velünk. Ha meglopjuk az életet, az élet is meglop minket.
A tanulás nem felkészülés az életre, a tanulás maga az élet.
Életed egyszerű és egyedülálló dallam, melyet te magad játszol az élet hangszerén. (…) Ha egyszer netán hamis hangot ütsz meg, gondolj arra, hogy egyetlen ember sincs, aki hibátlanul játszana.
A saját halandóságom egyszerűen nem foglalkoztat, mert ugyan mire juthatok vele kapcsolatban? (…) A világ nem a halálról szól, hanem az életről.
Valaminek lennie kell odaát. Én azt gondolom, hogy az élet valamilyen formában mindenképp megy tovább. Az élet és a halál kettős fogalom, az egyik nem létezik a másik nélkül.
Elmondhatom, hogy az élet jó hozzám. Mindig is jó volt hozzám. Ezért úgy érzem, az én feladatom is az, hogy jó legyek hozzá. Hogy lehetsz jó az élethez? Úgy, hogy éled azt.
Ha egy reggel arra ébredsz, hogy térdig ér a hó, nem dühöngesz miatta. Ez is csak valami, amivel meg kell birkóznod. Ha az életben nehéz helyzetbe kerülsz, az egyetlen dolog, amit tehetsz, hogy megoldod.