Van az úgy sokszor az ember életében, hogy meg szeretné állítani az időt. Amikor tudja, hogy pár perc múlva minden egészen más lesz, és most kellene kiszállni, itt, ebben a pillanatban.

Van olyan, amikor emberek némán egymásba áradnak. Nem azonnal feltámadó érzelem ez, mert ez nem ilyen közhelyes. Csak annak az ígérete. De megérezni a szenvedély esélyét, nos… az emberek többségének soha, de soha nincs ebben része.

Az idős emberek sajátja a bölcsesség mellett az is, hogy miután győztesként átszakítják a célszalagot, élvezetből továbbfutnak még pár lépést, és néha megbotlanak.

A nők (…) mélyebbek a férfiaknál. Jobban keresik az élet nem csupán racionális összefüggéseit.

Sokkal inkább megbecsüljük, ha tudjuk hová tenni az életünket. Ha el tudjuk helyezni magunkat egy széles skálán, ha nem csak óriásplakátok, olimpiák és szögesdrótkerítések mellett, esetleg épp ellenük háborogva, és száraz, átélhetetlen számok (kávéstatisztikák és GDP tizedszázalékok) leegyszerűsítésében éljük meg az életünket. Ha egyáltalán megéljük, és nem csak át(éljük).

Nagyon sok ember sokkal klasszabbul élhetne, hogyha csak a pénzüket nézzük, de nincs képzelőerejük az érdekes élethez, és nincs energiájuk. Túl nagy a pocakjuk, és bele vannak kényelmesedve, és csak odáig jutnak el, hogy melyik all you can eat szállodába menjenek el évente kétszer két hétre.