– Tudja, mi választja el a hekust a bűnözőtől?
– Mi?
– Csak egy rossz döntés.
(Halálos iram – 2009)
A gyógyulás kulcsa minden esetben az egyén tudatos, szabad és önálló választása.
A legtöbb western azért nem igazán jó, mert leegyszerűsítik a cselekményüket a fekete és a fehér kalap konfliktusára. Ám ha jól kidolgozzák őket, akkor a hatása alá kerülünk az által, hogy feltesszük a kérdést, mi hogyan értékeljük a dolgokat, voltunk-e elég kemények ahhoz, hogy elérjük a sikert. Minden áldott nap döntéshelyzetbe kerül az ember a vadnyugaton […] És hát ott van az a bizonyos ‘idegen’ szó. Sokunk azt gondolja, hogy az idegen olyasvalaki, aki éppen belép az ajtón, de még soha nem találkoztunk vele.
Ám a vadnyugaton ez az illető nagyjából a mumussal egyenlő. Az idegen félelmet kelthetett az emberekben, mert nem tudták, honnan jött az illető. Nem lehettek biztosak abban, hogy nem éppen most szabadult a börtönből. És bizony mérlegelnünk kell a dolgokat. Ha feltűnt a szemünk előtt valaki a prérin, nem tudhattuk, hogy mit akar, lehet, hogy pont arra fájt a foga, ami a miénk volt, beleértve a feleségünket és a gyerekeinket. Szóval a vadnyugaton minden egyes alkalommal meg kell hoznunk ezeket a furcsa döntéseket. Úgyhogy szerintem amikor kidolgozzuk az adott western architektúráját, akkor olyan körülmények kialakítására törekszünk, amelyek láttán a néző felteszi a kérdést: ‘Te jó ég, vajon én is ilyen gyorsan cselekedtem volna?’ És működik a dolog.
A matematika és a közgazdaságtan egyértelműen megmutatja, hogy a legkisebb döntéseink gyakorolják a legnagyobb hatást a jövőnkre nézve.
A megbocsátás nem egy érzelem. Az ember úgy dönthet, hogy megbocsát, akár érzi, akár nem.
Hogy milyen emberré válunk, az dönti el, hogyan reagálunk a félelmeinkre. Én úgy döntöttem, hogy vicces leszek.
Az utolsó pillanatban hozott döntések a fogyókúrát követő hibás hízás első számú előidézői.
Apám mindig azt mondja, hogy az élet döntésekből áll, az, hogy mit kapsz az élettől, attól függ, hogy miként döntesz.
Nem döntheted el, hogy mikor küld padlóra az élet, de azt eldöntheted, hogy mikor állsz talpra.
Az ember jelleme akkor mutatkozik meg a legtisztábban, amikor szorult helyzetben kell döntést hoznia.
Éled az életed, döntéseket hozol. Döntéseket, amiket megpróbálsz igazolni. Magadért, a családodért. Egy ideig működik, aztán már nem. Mert hozol egy döntést, ami mindent jelentéktelenné tesz. Egy döntést, amit már nem tudsz igazolni, nem tudsz megbocsátani, és elveszítesz mindent. A családodat, a barátaidat, önmagadat. És végül nem marad semmid. Semmid, csak a kísértetek.
A siker nem más, mint a sikerelvek naponkénti következetes alkalmazása, míg a kudarc,egyszerűen néhány tévedés naponta ismételt elkövetése. A helyesen alkalmazott sikerelvek és téves döntések halmazatának eredményeként leszünk gazdagok, vagy szegények.
Mindannyian azt szeretnénk, ha mi irányíthatnánk a saját életünket: ha mi lennénk a felelősök saját magunkért és képesek lennénk olyan döntéseket hozni, amelyek hatással vannak az életünkre. Tudatosság nélkül nincs igazi felelősség.
Te döntöd el, hogy hogyan éled az életed. Azt tedd, amitől ragyog a lelked.
Az èlet milyensége a döntéseink és a választásaink következménye, ha pedig egyiket sem tette valaki, bármilyen okból, akkor csak kényszerű elviselőjévé válik mindannak, ami történik körülötte és vele.
Az emberi jellem mindenirányúan dinamikus sokrétűsége vajmi ritkán választ csak két lehetőség között, ahogy azt elavult erkölcstanunk szeretné.
A bizalom azt jelenti, hogy hiszel valakiben. Az nemcsak egy következtetés, hanem egy döntés.
Azoknak a vezetőknek, akik képtelenek választani a lehetőségek közül, a körülmények mindig megfelelő alibivel szolgálnak a tétlenségre.
Fönn a csillagok ragyognak. Lenn a fegyverraktárban pedig egy atombomba lapul. Melyiket válasszuk?
A bátyámmal már évek óta alkalmazzuk ezt a gyakorlatot, és rájöttünk, hogy nem kell mindenre igent mondani. Még akkor sem, ha sokkal több pénzzel járna. Inkább azt tesszük, ami a hasznunkra válik vagy amit helyesnek vélünk.