Ez az utolsó esélyed, aztán már nem fordulhatsz vissza. Ha a kéket veszed be, a játéknak vége. Felébredsz az ágyadban, azt hiszel, amit hinni akarsz. De ha a pirosat, maradsz csodaországban, és én megmutatom, milyen mély a nyúl ürege.
Tudod, a változásoknak mindegy, hogy készen állsz-e, vagy sem. Bekövetkeznek, akár megengeded, akár nem. És jó ez így, különben semmi sem történne. Az egyetlen, amit befolyásolni tudsz, a saját hozzáálásod. Egyedül te döntöd el, hogy mit kezdesz az életeddel. A te életeddel.
Az ember tudja, mikor kell lehajolni, mikor kell elindulni, mikor elrejtőzni, mikor tenni valamit, és mikor kell sodródni az árral. Ezt nevezem én a túlélés útjának. Nagyon sok önző döntésem volt életem során. Egy nap egyszer csak megfordultam, szembenéztem velük, és azt mondtam magamnak: önző disznó vagy, pedig nem volna muszáj annak lenned.
Mindig ott a lehetőség, hogy az ember kiszálljon egy ügyből, ahogy arra is, hogy jobban beleássa magát. Néha nem árt meggondolni, melyik hoz többet a konyhára.
Ha azon töprengsz, hogy egy kapcsolatot válassz, vagy a karriered és az álmaid, tudnod kell, hogy a karriered soha nem ébreszt fel és mondja azt, hogy már nem szeret téged.
A boldogság nem jövőbeli esemény, hanem jelenbeli választási lehetőség.
Az időnkből nagyon limitáltan áll rendelkezésre – és nem is tudjuk ugye előre, hogy pontosan mennyi.Persze nem kell pánikolni, hogy mindjárt vége, de egyébként nem tudhatjuk… Ha ennek fényében vizsgálod a döntéseidet, sokkal könnyebb a valóban fontos dolgokat a helyükön kezelni az életedben, könnyebb nemet és igent mondani bizonyos dolgokra.
Amikor a normális és az őrült viselkedés között kell választanom, mindig az őrültséget választom.
Amit választunk, az egy dolog, de hogy miért döntünk úgy, hogy így élünk, az már egy másik. Részben genetikai okokból döntünk úgy, hogy egy konkrét lelkiállapotba és hozzáállásba ragadva éljünk, részben pedig azért, mert az agyunk egy része (az a része, amelyet az ismétlődő gondolataink és reakcióink huzaloztak be) korlátozza a rálátásunkat a lehetőségeinkre. Mintha csak túszok lennénk egy eltérített repülőgépen – úgy érezzük, beszíjaztak minket az ülésbe –, amely egy nem önként választott cél felé száguld, és egyáltalán nem látjuk a rendelkezésünkre álló többi lehetőséget.
Fejjel kell áttörnöd a falat. Ezt a falat könnyű áttörni, hiszen vékony papírból van. Annál nehezebb viszont, hogy ne hagyd magad becsapni attól, hogy a papíron már ott van a megtévesztésig hű képe annak, amint éppen áttöröd a falat. Nagy csábítás, hogy azt mondd: „Hát nem töröm át szüntelen?”
Jó érzés, ha valamit eldöntesz, és meg tudod valósítani. Van ennek egy öröme, rejlik ebben valami erő. Döntesz, belekerülsz egy spirálba, és az már húz magával.
Változtathatsz azon, mit teszel, de azon nem változtathatsz, mit akarsz.
Vagy jössz, vagy vonszollak. Most még eldöntheted.
Michael Scofield – 2.évad 21.rész
Tudod, az életünk nem az esélyekről szól, hanem a döntésekről.
Talán nem te irányítod, hogy mi történik veled, azt viszont igenis te döntöd el, hogy miként reagálj a történésekre.
Több út hív. Jobbra menjek-e, balra?
A döntés jelzi: ki bölcs, s ki a balga.