Ó, az illatodban ülve várok egész nap
Hogy szádban hozd el éltető vizemet
Itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort
Ahogy szemedhez ér, én ott vagyok veled.
Dalszöveg idézetek
De aki nem uralja a félelmeit,
Azon más uralkodik, és elveszik.
Aki nem akar adni magából,
Az dob el mindent magától.
Csak a szeretet ment meg téged,
Ha a világ szennye venné a véred.
Kell, hogy emlékezz minden álmodra,
Mert csak űrt hagy majd múltad számodra.
Hogyha félsz attól, mit most megtennél,
Tudd meg, hogy lesz jó, és nem vesztettél.
Álom-szakadék mélye vár,
Onnan is visszahív egy szó
Dalt szül a súlyos félhomály
Érzem, hogy sírni volna most jó.
Látni a szíveddel, a szemeddel lesni,
ha becsukod, vágyak, és ha kinyitod, semmi.
Majd a hintaszéked elringat, s az álom
nem jön a szemedre, csak ott ül a párkányon.
Forró betonon hasalok
Távoli hang csak a gyász
Lassan lüktet egy ér
Fellobog halkan a láz.
Sima tenyér a hátamhoz ér
Oh, csak játszik a szél
Tudom, már messze vagy rég
Bennem minden halk szavad él.
Egy szép nyári este megismertelek,
Megláttalak és megszerettelek.
Csendben az úton jöttél énfelém,
és nem történt más, csak fújt közben a szél.
Sétálj, ez a dolgod, a városon át körbe-körbe,
Csodálkozz és hatódj meg néha, és gyakran nézz a tükörbe!
Olvass, de csak komoly könyveket, ha eljön a tél, korcsolyázz,
Érdekeljen a történelem, de ne legyen fontos a megoldás!
Szórakozz, de csak nagyon szépen, és mindig vedd fel a szebbik ruhád,
Szeress, legalább úgy, ahogy engem, szeress valaki mást!
Amiért könnyezünk, az magunk temetése.
Melléd ül egy angyal, de elmenekülsz buta érveléssel,
Félsz érinteni szárnyát, mert a múlt csontig égett.
Énekelsz, beszélsz, vitatkozol, mondod, csak mondod
A fél krajcárt sem érő bölcsességet.
Kezed alatt énekelnek
A tétova mozdulatok
Szürke egű napjaimat
Fényesíted, ragyogtatod.
Hogy értsd, egy pohár víz mit ér,
Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell.
Hogy lásd, egy napod mennyit ér,
Néha látnod kell, az élet hogyan fogy el.
Én is ugyanúgy hagyom magam mögött
Mindig a tegnapom,
És hogy hogyan élem meg a perceket,
Az dönti el majd a holnapom.
Reggelizz, ne háborúzz,
Igyál teát vagy narancsdzsúszt,
Egyél kiflit vagy kalácsot,
Ezzel váltsd meg a világot!
Nézz egy kicsit körbe, most már sok lesz a jóból!
Beszél a látvány, ha már nem értesz a szóból.
Túl messzire mentünk, majdnem kiirtottunk mindent,
Magunk alatt vágjuk a fát, miért játszunk Istent?
Tudom, hogy nem vagyok olyan fontos neked,
De nekem, te lány, annyira tökéletes vagy,
Sokkal több mint tökéletes.