Amiért könnyezünk, az magunk temetése.
Melléd ül egy angyal, de elmenekülsz buta érveléssel,
Félsz érinteni szárnyát, mert a múlt csontig égett.
Énekelsz, beszélsz, vitatkozol, mondod, csak mondod
A fél krajcárt sem érő bölcsességet.
Kormorán
Már hosszabbak az árnyak,
kell mosoly, biztató.
Ki egyedül ünnepel,
annak vigasz legyen a szó.
Ne sírj kedves,
ne nézz hátra,
ölelj engem utoljára!
Ölelj engem két karodba,
úgy, mint régen.
Minden könnycsepp
egy-egy csillag fenn az égen.
A szertárból hozta a térképet, melyet már senki se lát,
kicsi pontokkal mutatta a Maros-Magyar autonóm tartományt.
Kidobták a régi atlaszt, megszüntetik az iskolát,
megőrzi mégis az emlékezet a földrajztanárt.