253 idézet
Mindannyian az őseink véréből származunk, és színészként mindig megpróbálom életre kelteni az embereket. Azt hiszem, azokból vagyunk összegyúrva, akik a felmenőink voltak. Gondoljuk csak el, hány életet hordozunk magunkban és magunk körül. Minden, amit megtanultak, minden, ami megsebezte őket, minden, amitől erősebbek lettek, minden, ami boldogabbá tette őket, minden ott van a mi testünkben is. Ettől a gondolattól életre kelek. A családom bennem él, a jó és a rossz is egyaránt.
Nálunk a családban az a szabály, hogy minden csibészség megbocsátható, ha a gyerek őszintén bevallja, mert a bajban csak úgy tudunk segíteni.
Szerettem mindent, amit tőle kaptam, jobban, mint azt el tudnám mondani. De a legjobb dolog, amit tőle kaptam, a család volt.
A család ősi intézmény, amely évezredek óta valamennyi kultúrában létezik valamilyen formában. Olyan életkeret, amelyben biológiai létünk megvalósul, pszichés fejlődésünk pedig alapvető jegyeit, individuális arculatát bontja ki.
Egyszer egy riporter megkérdezte tőlem, hol éreztem magam a legjobban – Cannes-ban vagy Brooklyn utcáin. Azt feleltem, hogy a legjobban családi körben érzem magam. Felébredek reggel, és mindenki ott van. Látom őket.
Tudod, hogy szeretek leginkább magamra tekinteni? Emberként. Mert ezen a földön, az ég alatt csupán egyetlen család él.
A családom nagyon fontos számomra. Az édesapámhoz is nagyon közel álltam, az édesanyámhoz és a testvéreimhez most is nagyon közel állok. A családom a váram. Mindig támogattak, mindig számíthattam rájuk, amikor kellett. Rengeteget kaptam tőlük, amit szeretnék viszonozni.
Nem arra neveltek, hogy kérjek bocsánatot: Mennyire sajnálom, hogy így felzaklattad magad! Egy fenét! Én azt tanultam, hogyan kell szükség esetén visszavágni, és hogy nem bízhatok meg senkiben. A családunkban mindenki megkapta a szükséges pofonokat az élettől. Apám nem egyszer figyelmeztetett arra, hogy legyek óvatos az emberekkel.
Apám bosnyák, anyám horvát, az öcsém apja szerb.
Ha szerető családban nősz fel, humoros, józanul gondolkodó, a világra nyitott szülők mellett, nem szigetelődsz el, hanem egy meleg fészekben érzed magad.
A legforróbb pokol olyan családokban van, ahol szeretik egymást.
Egy család ereje – ahogy egy hadsereg ereje is – attól függ, mennyire lojálisak egymáshoz a tagjai.
Csak mert rokon, attól még nem családtag. Azt ki kell érdemelni.
A családi élet nagy ajándéka, hogy olyan emberekkel is közeli ismeretségbe kerülsz, akikkel amúgy szóba sem állnál.
Azokban a családokban, ahol szeretet és együttérzés fűzi össze az embereket, a gyerekek sokkal sikeresebbek és boldogabbak. Ha ettől a környezettől megfosztják a gyereket, azzal az egész életét, jövőjét tönkretehetik. A gyereknevelésben a szeretet a leghatékonyabb eszköz.
A család jelenti a menedéket a szívtelen világban.
A család olyan szó, amelynek a jelentésében benne van a biztonság, a sziklaszilárd alap, az a hely, ahová hazamehetünk, amelyben felnőhetünk…, amelyből kirepülhetünk, de mégis emlékszünk rá és belekapaszkodhatunk…, mert amit ott hallottunk, örökre megmarad a fülünkben és a szívünkben…, az emlékek színes szoborként egy életre belénk vésődnek, apró, csillogó színű szilánkokból, amelyek némelyike ugyan haloványabb, sőt néha egészen elhalványul, olyannyira, hogy már-már elfelejtjük…, ám teljesen sohasem merülnek feledésbe. Ez az a hely, ahol elkezdődik az életünk, és ott szeretnénk, ha véget érne.
Egy családot ismeretlen sorserők terelnek össze. De a barátokat csakis a vonzás és választás szabadsága.
