Eldöntötték, hogy kiirtanak minket, én pedig eldöntöttem, hogy olimpiát nyerek.
Székely Éva
1927. április 3. - 2020. február 29.
olimpiai bajnok magyar úszónő
Mivel nincs két, egyforma tanítvány, ezért az edzőnek árnyalatokat is meg kell tudnia különböztetni. Az egyik gyerek csak a simogatásra fogékony, a másikat viszont olykor hátulról meg kell billenteni.
A céljaimért nagyon tudtam küzdeni, ezt senki el nem vitathatja tőlem.
A csodálatos csillaghegyi strandon átúszkált nyári hónapok éppen olyan gyönyörű emlékek számomra, mint a helsinki olimpia magyar napjai, a tizenhat aranyérem, amelyek között ott volt az enyém is.
Régebben mindent olyan fontosnak hittem. Ma már tudom, hogy mindenki nélkülözhető. Én is.
Túl sokan hagytak cserben. Már nem érdekel a szeretet. Másoktól nem. Magam szívesen szeretek. Talán ez önzés.
Rádöbbentem, hogy csak egyet nem lehet elvenni az embertől: belső biztonságát. Ez pedig hitből, fegyelemből, akaratból, tudásból, emberségből áll, és talán abból, hogy az ember, amíg lélegzik, soha semmi rosszat nem fogadhat el véglegesnek. Azt hiszem, ezért bírták emberek milliói a poklok poklát, ezért reménykednek utolsó percükig a halálos betegek, és ezért hagyják magukat halálra kínozni eszmék megszállottjai. A tudat, hogy valahol itt a földön még van igazságszolgáltatás.
Sírni csak a győztesnek szabad.