Vétkezni annyit tesz, hogy nem éred el a célodat, nem valósítod meg a vágyadat. Vagyis ha nem válsz azzá a személlyé, aki lenni szeretnél, bűnt követsz el.
A kegyetlenséghez, mint minden más bűnhöz, önmagán kívül nem kell más indok. Csupán kedvező alkalom.
Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.
Közeleg a rozsdaszínű áradat.
Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött –
elnémul a rigó, el a tücsök.
(…)
Csügged az ág, ejti leveleit. –
Ó, ha az ember is a bűneit
így hullatná! S lomb nélkül, meztelen,
de állhatnék telemben bűntelen!
Meggyilkolhatsz egy gyilkost, de a gyilkosságot magát ezzel még nem gyilkolod meg.
Aki elfogadja a rosszat és nem tesz ellene semmit, az ugyanúgy részt vesz benne, mint az, aki segít elkövetni.
Ne gondolkodj mások hibáin, mit tettek és mit nem tettek. Gondolkodj inkább saját bűneiden, mit tettél és mit nem tettél.
Mivel ismertem az utca íratlan szabályait, nagyon bűzlött nekem Tupac halála. Normál esetben az ilyen fickókat harminc-negyven ember védi. Miért nem voltak körülötte autók, amelyek megvédték a forgalomban? Ha Tupac volt a tábornokuk, védelmezniük kellett volna. Hol volt az a védelem? Borzalmas egy este volt. Tupac alig töltötte be a huszonötöt, de óriási eltökéltség és akarat munkált benne. Honnan szedte? Hatalmas szívvel gondoskodott az elesettekről, ugyanakkor igazi harcos volt. Gyönyörű ember volt, élveztem minden egyes vele töltött percet.
Kétfajta romlottság van; az egyik, amikor a nép nem tartja meg a törvényeket; a másik, amikor a törvények rontják meg a népet: ez gyógyíthatatlan baj, mert magában az orvosságban rejlik.
Elszippantottam a Porschémat és a házamat. A színpadon a dobba rejtettem a gyógyszeres ládikámat: volt benne egy szívószál, kokain, kóla és Jack Daniels.
A családom soha nem hitt bennem. Meg voltak győződve róla, hogy bűnöző lesz belőlem.
A gúny, a megszégyenítés ugyanúgy életre szóló sebet ejthet, mint a tettlegesség.
A biciklilopás volt a specialitásom. Egy nap egy igazi csodára leltem, gyorsan ki is nyitottam a lakatot és lecsaptam rá. Három nappal később aztán leültek velem beszélni. Több tökéletes kifogással is készültem, miért nem én voltam, aztán kiderült, a másodedző bicaját nyúltam le…
Gyakran kérdezik, mi lett volna belőlem, ha nem állok profi futballistának. A válasz többnyire ugyanaz, vélhetően bűnöző lettem volna. Bicikliket, kabátokat loptam, és – hogy őszinte legyek – élveztem az egészet.
Akadnak, akik bűneimet erénynek hiszik, és akik erényeimet bűnnek minősítik. Tudom, hogy egyikben is, másikban is akad némi igazság.
A halálbüntetéseknek nincs visszatartó erejük, mind a mai napig éppen azokban az országokban történik a legtöbb gyilkosság, ahol élénken gyakorolják ezt a fajta ítéletet.
Az emberiség történelme során az igazságszolgáltatás helyektől, kultúráktól függően sokat változott, sőt már a kezdettől alapvetően eltértek egymástól annak egyes módjai. A cél azonban minden alkalommal, minden korban, minden helyen ugyanaz volt: megtorolni a bűntényeket, és a félelemkeltés útján azokat a jövőben megakadályozni. Eme szép pedagógiai célzat (…) sem az ókorban, sem a középkorban nem járt sikerrel. A büntetések nem szolgáltak és nem szolgálnak elrettentő példaként.
Hazudni nemhogy a Büntető Törvénykönyv, de még a Tízparancsolat szerint sem bűn.
Mindenki bűnös az életben. Bűnösök vagyunk és nincs idő, hogy még e világon megfizessünk bűneinkért. Próbálunk elvegyülni a tömegben, próbálunk ismeretlen arcok, ruhák közt elbújni, mintha mi is csak apró, tehetetlen mellékszereplői lennénk az élet gyötrelmeinek. És abban a pillanatban, hogy meglátunk egy aprócska reménysugarat, mindenkiről megfeledkezve, saját feloldozásunkért kiáltunk. De önző kiáltásaink biztosan süket fülekre találnak, megtépázva bennünk a hitet, hogy nem vagyunk egyedül.
Mindenkiben lakozik egy démon belül. A démon itt van veled, a gyűlölet táplálja, az erőszak, a gyilkosság. Belekapaszkodik a félelmedbe és ellened fordítja.