Azért utálom a korrupciót, mert én nem vagyok benne.
A legszörnyűbb bűn, amit el tudok képzelni, hogy színleléssel átverem az embereket és úgy teszek, mintha 100%-osan jól érezném magam.
Nekem csak ilyen ügyeim voltak. Önbíráskodás. Nem tudtam elviselni, hogy ha valaki tartozik, azt nem tudom behajtani az igazságszolgáltatás útján.
Az egyik műsorban azt mondta a riporter, hogy az ilyen rablók, mint Tasnádi Péter, könnyen vigadoznak, mert ülnek a rabolt százmillióikon. Hogy állíthat ilyet alaptalanul egy újságíró, amikor minden egyes gazdasági bűncselekményben jogerősen felmentett a bíróság?!
Nem kell, hölgyeim és uraim, nem kell lopni, bűnözni, és lehet bármilyen kormány, lehet ígérni bármilyen elszámoltatást, nem fog bajod történni. Ahogy nekem sem történt bajom, és nem azért, mert nem akarták, hanem mert nem követtem el bűnt.
A rossz az rossz. Kisebb, nagyobb, közepes, teljesen mindegy.
Az erőszak gyökerei:
Jólét, munka nélkül,
Öröm, lelkiismeret nélkül,
Tudás, jellem nélkül,
Kereskedelem, erkölcs nélkül,
Tudomány, emberség nélkül,
Imádat, áldozat nélkül,
Politika, elvek nélkül.
Ellenzem az erőszakot, mert ha úgy tűnik is, hogy hasznos, a haszon csak átmeneti, de a szörnyűség, amit okoz, maradandó.
Ha meghalok, az angyalok
A dossziém láttán
Fejüket csóválják,
Hogy bizony, ez csúnya látvány.
A nyereségvágyból elkövetett átverések, trükkök, megtévesztések és leplezetlen csalások egyidősek a történelemmel. Társadalmunk leginkább sújtott területe pedig valószínűleg az orvostudomány.
A szépség elfedheti bűneinket, de mélyen legbelül mind egyformák vagyunk.
A vallás igen kevés embert tart vissza a rossz cselekedetektől. Mennyi bűnt követnek el még azok az emberek is, akiknek az lenne a feladatuk, hogy mutassák nekünk az üdvösséghez vezető utat!
Vétkezni annyit tesz, hogy nem éred el a célodat, nem valósítod meg a vágyadat. Vagyis ha nem válsz azzá a személlyé, aki lenni szeretnél, bűnt követsz el.
A kegyetlenséghez, mint minden más bűnhöz, önmagán kívül nem kell más indok. Csupán kedvező alkalom.
Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.
Közeleg a rozsdaszínű áradat.
Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött –
elnémul a rigó, el a tücsök.
(…)
Csügged az ág, ejti leveleit. –
Ó, ha az ember is a bűneit
így hullatná! S lomb nélkül, meztelen,
de állhatnék telemben bűntelen!