Ha egyedül nem vagy boldog, ha te nem vagy boldog, akkor nem tudsz mit adni. (…) A másik nem tudja kitárni a szívedet, ezt neked kell megtenned. Azonban ha már kitártad, akkor a másik megfürödhet benne, megfürödhet benned.
Ha kíváncsi vagy, mi is a szerelem, ha kíváncsi vagy, mit is jelent valójában nőnek és férfinak lenni, ha tudni akarod, miért vagy épp miért nem működnek a házasságok, meg kell értened a személyiséged és az általad boldogságnak nevezett érzés kialakulását. Az már csak hab a tortán, hogy ha tisztába kerülsz az egód „boldogságteremtő” mechanizmusával, el fog oszlani a lelkedben és a magánéletedben forrongó zűrzavar.
A boldogság létezik. Nem tehetsz érte semmit, és nem is kell tenned érte semmit, az akaratoddal csak elfojtod a belőled feltörekvő örömöt. Amikor nyomorultul érezted magad, a boldogtalanságod vélt okát próbáltad megszüntetni. Ám ez sosem vezetett eredményre, szándékod sosem érte el célját. Mindig az idő gyógyította be sebeid; hiába próbáltad eltüntetni a lelkedben tomboló szenvedést, hiába akartál megszabadulni a gyötrelemtől, a kín egyre erősebben ragaszkodott hozzád.
Öt éves koromban édesanyám mindig azt mondta, hogy a boldogság a kulcs az élethez. Amikor iskolába jártam megkérdezék, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, amire azt feleltem, hogy ‘Boldog’. Azt mondták, hogy nem értem a feladatot, mire azt válaszoltam, hogy nem értik az életet.
A boldogság csak tökön rúgás. Várod, hogy megtörténjen.
Az élet engem arra tanított meg, hogy a boldogság csak pillanatokra szól. Jön és elröppen. Kivéve persze, ha valaki kábítószerrel hozzásegíti magát, amire sose fanyalodtam. És ez az élet. Fönt és lent, nagy pillanatok és nagy mélypontok, boldogság és szomorúság között himbálódzunk. De a szomorúság éppen úgy része az életnek, mint a boldogság. Ki nem szeret boldog lenni?! Csak azt kell bekalkulálni, hogy nem tartós.
A boldogság nem más, mint egy arra érdemes eszmény vagy cél lépésről lépésre történő megvalósítása.
Az a két és fél kiló mínusz nem fog boldogabbá tenni, ahogy a smink sem csinosabbá (…) Teljes és egész vagy partnerrel vagy éppen pasi nélkül. Egyszerűen úgy vagy elég, ahogy vagy.
A boldogtalanság elsődleges oka sosem az adott élethelyzetben keresendő, hanem a róla alkotott gondolataidban.
Mindenki élhet egyszerű, boldog életet, amilyenre rendelve vagyunk, a földből és a földön. Mindannyian élhetünk teljes erőből, romlatlan örömmel.
A lényeg, a legfontosabb az életben az egészség, szabadság, boldogság. Talán elmondhatom most, hogy boldog vagyok, megtaláltam a páromat, akivel fél éve felhőtlen boldogságban élek, nem vagyok szabad, mert háziőrizetben várom a büntetőügyem befejezését, nincsenek millióim, nincs autóm, de a lelki egyensúly kárpótól mindenért.
Ha hajszolod a boldogságot, sosem fogod megtalálni, hiszen a hajsza boldogság szöges ellentéte.
A boldogság ugyan könnyen kisiklik az ember kezéből, ám a boldogtalanságtól bármikor megszabadulhatsz: csak annyit kell tenned, hogy szembenézel az adott élethelyzettel, és nem hitegeted magad mindenféle koholt történetekkel. A boldogtalanság szertefoszlatja természetes jó közérzetedet és benső békédet, amibõl a valódi boldogság fakad.
Csak akkor érzed magad igazán boldognak, amikor előre haladsz. Lépésenként, mégpedig valami olyan dolog felé, amelyet fontosnak tartasz.
A boldogság szokását ki lehet fejleszteni boldog gondolatok gyakorlásával. Vedd sorba boldog gondolataidat és gondold végig őket többször naponta. Ha egy boldogtalan gondolat jut közben eszedbe, azonnal állj le, tudatosan űzd el és helyettesítsd rögtön boldog gondolattal.
Minden ember a saját boldogtalanságának is a kovácsa. Természetesen nem minden boldogtalanságot teremtünk mi, mert a környezetünk is hozzásegít nem egy szomorúságunkhoz, mégis tény, hogy nagymértékben párolhatjuk le az élet alkotórészeiből boldogságunkat, vagy boldogtalanságunkat, gondolatainkkal és magatartásunkkal.
Csak boldog gyermekből lehet boldog felnőtt, s csak ezekből lehet boldog ország.
Elutasítom mások elképzeléseit a boldogságról, mert a boldogságnak nincs egy univerzális mércéje.
Emlékszem édesanyámra ’73-ban, mikor Pápán a tanács megküldte az értesítést, hogy egy kétszobás, nem összkomfortos, de félkomfortos lakótelepi lakásba költözhetünk. Micsoda boldogság volt az olyan munkáscsaládoknak, mint az én családom, és nyilvánvalóan milyen boldogság volt több százezer családnak a hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes években.
Nem szabad boldogságot várnunk, azt nem lehet kiérdemelni. De ha az élet úgy hozza, az véletlen ajándék és nem tarthat örökké.