A pénz csak egy halom szám, s a számok végtelenek. Ha neked pénz kell ahhoz, hogy boldog legyél, a boldogságot örökké csak keresni fogod.
Számomra semmi sem fontosabb annál, mint hogy boldoggá tegyem az embereket, megszabadítsam őket mindennapi gondjaiktól, könnyítsek terheiken. Azt akarom, hogy elégedetten menjenek haza az előadás után: „Ez igen, ez nagyszerű volt. Legközelebb megint elmennék. Nagyon jól éreztem magam.” Számomra ez az egyetlen dolog létezik. Ez az igazi csoda.
A szeretteim boldogságát keresem. Ez egy otthoni intelem, és megfogadtam. A legtöbb ember azért boldogtalan, mert a saját boldogságát keresi, és nem a másikét. A boldogság energia, melynek oda-vissza áramlani kell. A szerelmünk, a családunk, de még a házi kedvencünk boldogságának látványa sem csupán lelkileg tölt fel, hanem még az egészségünkre is vigyáz.
Nekem ez a küldetésem, én a zenéért jöttem erre a Földre. Ha a zenén keresztül tudok valamit adni, akkor boldog vagyok. És ha valaki jön velem, akkor jön velem, ha valaki nem, semmi baj! Nagyon boldog vagyok azzal a közösséggel, akik velem tartanak, és köszönöm nekik.
A boldog ember szeretete olyan, hogy osztozni akar annak a boldogtalannak a szenvedésében, akit szeret. A boldogtalan szeretete olyan, hogy már az is örömmel tölti el, ha a szeretett lényt örömben tudja, anélkül, hogy részesülne ebben az örömben, vagy akár csak óhajtana részesülni benne.
Mindig jó érzés, ha elismerést kapsz, de sokkal hálásabb vagyok azért, mert egészséges vagyok, és még mindig tudok filmeket készíteni. Ez tesz a legboldogabbá.
Nálam boldogabb embert nem ismerek, és ez a boldogság egy egyszerű döntés következtében lett az enyém: a szeretetet választottam.
Gyakran előfordul, hogy boldogságunkat mások kezébe adjuk, ők azonban nem képesek megfelelni az általunk támasztott elvárásoknak. Hogy miért? Mert saját jólétünkért csakis egyetlen ember vállalhat felelősséget: mi magunk.
A jó emlékek második esélyt adnak a boldogságra.
Ha egyedül nem vagy boldog, ha te nem vagy boldog, akkor nem tudsz mit adni. (…) A másik nem tudja kitárni a szívedet, ezt neked kell megtenned. Azonban ha már kitártad, akkor a másik megfürödhet benne, megfürödhet benned.
Ha kíváncsi vagy, mi is a szerelem, ha kíváncsi vagy, mit is jelent valójában nőnek és férfinak lenni, ha tudni akarod, miért vagy épp miért nem működnek a házasságok, meg kell értened a személyiséged és az általad boldogságnak nevezett érzés kialakulását. Az már csak hab a tortán, hogy ha tisztába kerülsz az egód „boldogságteremtő” mechanizmusával, el fog oszlani a lelkedben és a magánéletedben forrongó zűrzavar.
A boldogság létezik. Nem tehetsz érte semmit, és nem is kell tenned érte semmit, az akaratoddal csak elfojtod a belőled feltörekvő örömöt. Amikor nyomorultul érezted magad, a boldogtalanságod vélt okát próbáltad megszüntetni. Ám ez sosem vezetett eredményre, szándékod sosem érte el célját. Mindig az idő gyógyította be sebeid; hiába próbáltad eltüntetni a lelkedben tomboló szenvedést, hiába akartál megszabadulni a gyötrelemtől, a kín egyre erősebben ragaszkodott hozzád.
Öt éves koromban édesanyám mindig azt mondta, hogy a boldogság a kulcs az élethez. Amikor iskolába jártam megkérdezék, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, amire azt feleltem, hogy ‘Boldog’. Azt mondták, hogy nem értem a feladatot, mire azt válaszoltam, hogy nem értik az életet.
Az élet engem arra tanított meg, hogy a boldogság csak pillanatokra szól. Jön és elröppen. Kivéve persze, ha valaki kábítószerrel hozzásegíti magát, amire sose fanyalodtam. És ez az élet. Fönt és lent, nagy pillanatok és nagy mélypontok, boldogság és szomorúság között himbálódzunk. De a szomorúság éppen úgy része az életnek, mint a boldogság. Ki nem szeret boldog lenni?! Csak azt kell bekalkulálni, hogy nem tartós.