Aki meg tud bocsátani önmagának vagy embertársainak, az az emelkedett öröm és megkönnyebbülés lelki állapotába jut. A megbékélt lélekben könnyebben megszületik az öröm és a csendes boldogság érzése. Ezért képezi a megbocsátás a boldogság élményéhez vezető út fontos elemét.
Az igazi boldogság az, ha szeretünk, nem pedig az, ha minket szeretnek.
Nincs olyan boldog élet, amelyben ne lenne egy kevés sötétség is. A boldogság nem jelent semmit, ha nem ellensúlyozza bánat. Nincs jang jin nélkül.
Eufóriarohamot kapok, ha megírok egy slágert.
A boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya.
Ha oly sokat csatáztam hasztalan,
Csatázzam újra, és boldog leszek.
A helyes tevékenység és a helyes élet azonos jelentésű a boldogsággal.
Ha szerelmesek vagyunk, szüntelenül sóvárgunk a másikra, „éhesek” vagyunk rá. Egybe akarunk olvadni a másikkal, benne szeretnénk lenni. A bent lét vágya visszacseng zsigeri emlékezetünk ősidejére, amikor egyben voltunk anyánkkal. Ezt csak sejt szinten érezzük, tudatos emlékképünk nincs róla. Mégis felejthetetlen boldogságot jelentett számunkra, amire a szerelemben is vágyunk.
Hazajött
a kedves. Szemében hajnali csókunk
örömével s kora csillagokkal az ajka
között.
Hogy boldogabb vagyok-e most? Azt hiszem. És már nem félek a boldogtalanságtól. Ez is rendben van. Már úgy érzem, hogy minden jó. És ez a lényeg, ez az ajándék.
Ha az életben az ember csak egy személyt is boldoggá tehet, akkor az életének értelme van.
Hallottam egyszer egy találó meghatározást: „A boldogság egészség és rövid emlékezet!” Sajnálom, hogy nem tőlem származik, mert nagyon igaz.
Az a legfontosabb, hogy élvezd az életet, hogy boldog légy – ez minden, ami számít.
Hiszek a rózsaszín világban. Hiszem, hogy a nevetés a legjobb kalóriaégető. Hiszek a csókban, lehetőleg sok csókban. Hiszek abban, hogy erősnek kell lennünk, mikor úgy tűnik, hogy minden rosszra fordul. Hiszek abban, hogy a boldog lányok a legcsinosabbak. Hiszek abban, hogy a holnap egy újabb nap! Hiszek a csodákban.
Ha a fegyveresek nem boldogok, hát akkor ki más lehet az?
A boldogság (…) a legjelentősebb és a legkiválóbb az emberi javak között.
A sokaság szinte mindenről, de leginkább a boldogságról meggondolatlanul beszél.
Engem nem az érdekel, hogy mindenki boldog legyen, hanem hogy ki-ki külön-külön.
Nem vásárolhatsz boldogságot, de vehetsz egy motort és az alapjában véve ugyanaz.
Mentem a tengerpart szélén, játszottam a hullámokkal, nekem rontottak, hogy meglocsoljanak, én kisiklottam, boldog voltam, és ezt mondogattam: ”Ez az igazi boldogság, dicsvágy nélkül élni, dolgozni veszettül, mintha minden dicsvágy a tiéd lenne, távol élni az emberektől, nem szorulni rájuk, és mégis szeretni őket. Karácsonyeste jókat enni-inni, és utána elosonni egyedül, messze minden csalétektől, fejed fölött a csillagok, balról a föld, jobbról a tenger – és hirtelen rájönni, hogy szívedben az élet véget ért, véghezvitte utolsó hőstettét is, aztán mesévé vált.”
