Nikosz Kazantzakisz

Mentem a tengerpart szélén, játszottam a hullámokkal, nekem rontottak, hogy meglocsoljanak, én kisiklottam, boldog voltam, és ezt mondogattam: ”Ez az igazi boldogság, dicsvágy nélkül élni, dolgozni veszettül, mintha minden dicsvágy a tiéd lenne, távol élni az emberektől, nem szorulni rájuk, és mégis szeretni őket. Karácsonyeste jókat enni-inni, és utána elosonni egyedül, messze minden csalétektől, fejed fölött a csillagok, balról a föld, jobbról a tenger – és hirtelen rájönni, hogy szívedben az élet véget ért, véghezvitte utolsó hőstettét is, aztán mesévé vált.”