Sokkal bölcsebbek leszünk, ha nem csak egyféle emberrel beszélgetünk életünk során.
Az apám mindig azt mondta, hogy mindannyiunkban két medve harcol egymással. Az egyik a jó: az együttérzés, a szeretet, a bizalom. A másik a gonoszt testesíti meg: a félelmet, a szégyent, az önpusztítást. Megkérdeztem tőle, hogy melyik győz? Azt felelte, hogy az, amelyiket eteted.
A szégyen csupán pillanatnyi, ha kérdezel, de örökké tart, ha műveletlen maradsz, mert nem kérdezel.
A csendet nem lehet megérteni. Az igazságot nem lehet megérteni, csak megtapasztalni lehet.
Csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani.
A korlátok közé zárt szellemek mindig csak a mások korlátait ismerik fel.
Nincs az a szabály, amelyet meg ne lehetne sérteni avégből, hogy szebbé tegyünk valamit.
Ha az ember előre ismerné a jövőt, sohasem merne tovább menni az élet útján.
A gondolat szóként nyilvánul meg. A szó tettként nyilvánul meg. A tett szokássá válik. A szokás pedig jellemmé szilárdul. Vigyázz ezért nagyon, hogy mit gondolsz. Tégy róla, hogy a gondolataid szeretetből szülessenek, és együttérzésből valamennyi létező iránt.
Annyi áldást hozhatunk a saját életünkbe pusztán azáltal, hogy észrevesszük: sosincs késő. Mielőtt elfordítanád a mai nap lapját, köss egyezséget magaddal, hogy kibontod a szalagokat, és felnyitod az élet adta ajándékok csomagjait. Tégy mindennapos dolgokat különlegesen. Légy egészséges, reményteli és boldog! Élj teljes életet ezen a földön, értsd meg a való világot, és kívánj minden hulló csillag láttán! S ne feledd el, mindennap mennyire különleges vagy.
Nem tisztességes másoktól olyat kérni, amire magad sem vagy hajlandó.
Csak azt adhatjuk, amink van. Aki boldogtalan, nem adhat boldogságot, aki sikertelen, nem segíthet másokat sikerre. Első kötelességünk: önmagunkon segíteni, hogy ne legyünk másoknak teher. Először tanulni, aztán tanítani! Először teremteni, aztán adni! Ez az élet vastörvénye.
Egy pillanatnyi ösztönszerű felismerés felérhet egy élet tapasztalatával.
A nemes tetteket nem szabad hűvös bölcsességgel megítélni.
Nincs a világon ingyenebéd, és néha azonnal, néha utólag, néha pedig csak a következő életünkben, de mindenért fizetnünk kell.