Abnormális időkben a normális szabályok nem működnek.
Egyszer azt hallottam egy bölcs embertől, hogy tökéletes ember nem létezik. Csak tökéletes szándékok vannak.
Ne gondolkodj! Érezz! Olyan ez, mint az ujj, amely a holdra mutat. Ne az ujjra koncentrálj, vagy elmulasztod mindazt a mennyei ragyogást.
Négy szó hordozza az élet művészetének titkát, minden siker és boldogság titkát: egynek lenni az élettel. Egynek lenni az élettel azt jelenti: egynek lenni a mosttal. Ebben az esetben felismered, hogy nem te éled az életedet, hanem az élet él rajtad keresztül. Az élet a táncos, te pedig a tánc vagy.
Egyenlőségjelet tenni a megöregedésre, elhervadásra és halálra ítéltetett, fizikailag érzékelt test és az „én” közé: minden esetben – előbb vagy utóbb – szenvedéshez vezet.
Sok ember hajkurássza a pénzt, a gazdagságot, én magam is beleestem ebbe a hibába évekkel ezelőtt, de az élet bölcsességre tanított; a gazdagság és a tekintély mulandó.
A jótékonykodás lényege, hogy önzetlenül váljunk meg szeretett és nagyra becsült dolgainktól azért, hogy másoknak jót tegyünk.
A közmondások olyan rövid, velős mondások, melyeket bölcs eleink a tapasztalásból és a gondolkozásból merítettek; az olyan közmondás, amit nem a maga helyén alkalmaznak, inkább ostobaság, mint velős mondás.
Akármilyen jó valami, a bőség mindig csökkenti becsét, de a silányabbnak is van némi értéke, ha kevés.
Diadal nem teremhet
semmilyen téren annak, aki lomha,
s boldogok sem lehetnek,
kik végzetükkel sohasem dacolva,
csak élnek egyre tétlen,
eszükpusztító, tunya renyheségben.
Csakugyan nincs olyan példabeszéd, mely igaz ne volna, mert valamennyi ilyen mondás magából a tapasztalásból merít, ez meg minden tudomány anyja.
Azt mondta egyszer a nagypapám, hogy az életben mindent elveszíthetsz egy perc alatt is, váratlanul, kivéve azt, amit másoknak adtál.