Van, hogy a szavak beszélnek, van, hogy a szavak hiánya beszél. Mindennél érthetőbben, mindennél világosabban… és mindennél őszintébben.
A kimondott szóban azt hallod: „nem”, a ki nem mondott szóban látod az „igen”-t. A száj üzenete: „nem”, a szemek „igen”-t mondanak. A kimondott szóban azt hallom: „menj”, miközben minden porcikád azt kéri: „maradj”. És ezek az igaz szavak. A látott szavak.
Egyszer elmondtad, másodszor már a kutya se kíváncsi rá. Az ostor csak addig ér valamit, amíg ritkán veszik elő.
Ne fecsegj. Ne kritizálj. Ne véleményezz. Ha mondanivalód van, légy kemény.
A kimondott szóval a probléma fele már meg van oldva, mert láthatóvá válik, valóvá lesz. Most már tehetsz is valamit, végre!
Igyekszem érthető lenni a szélesebb közönség számára, ami nem sok filozófusnak sikerül, és ezt tekintem honpolgári beszédnek. Nem a tudós piedesztáljáról, nem a bölcs pozíciójából akarok beszélni. Mint honpolgár a honpolgárhoz csak Magyarországon tudok szólni.
Mindenkit agyon lehet ütni egyetlen szóval és meg lehet szerezni egy másikkal.
A legszebb gondolat is elveszti értékét, ha ostobán fejezik ki, és unalmat kelt, ha ismételgetik.
Az összes feltalált kommunikációs forma közül a képek beszélnek a lehető leguniverzálisabban érthető nyelven.
A sérült gyöngyszemet ki lehet csiszolni és visszanyerheti eredeti fényét, de a könnyelműen kiejtett szónak nincsen orvossága.
A szavaknak elveszett az értelme a túl sok ismételgetéstől. A tettek mindig hangosabban, erősebben szólnak.
A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz.
Ebből tudhatod, hogy valaki igazit találtál: amikor egy büdös szót se szóltok egy percig, és jól esik a közös hallgatás.
Az egyik ember tudja, amit beszél, a másik ember beszél, amit tud.
Az érzelmek a legveszélyesebb dolgok közé tartoznak, ha valamit, ezt biztosan megtanultam életem során. Ha mérges vagy, és úgy mondasz dolgokat, akkor később elintézheted annyival, hogy nem gondoltad komolyan, a többiek azonban megjegyzik a szavaid.
Beszélj, beszélj; igen
Jól hallom én panaszod; de magam
Panasza is beszél.
Azt várják, hogy beszéljek róla;
elkezdem a bőrt tépdesni a számról,
de nem értik, hogy ez már az.