A dadogás az élő beszéd gondolatjelekben gazdag központozása.
Beszéd idézetek
Amikor hallgatunk valakit, aki válaszol a kérdéseinkre, nem is az illetőre figyelünk, nem igaz? Inkább saját magunkat hallgatjuk, a másik meg beszél, beszél. De magunknak mi magunk mondjuk meg: ez meg ez igaz, az meg őrültség, amaz pedig megint igazság. Ettől olyan izgalmas másokra figyelni. A közlés öröme abban van, hogy a lehető legkevesebb tévhitet terjesszük.
Ha megnézed, ma nagyon kevés olyan helyzetbe keveredsz az életedben, a munkádban vagy a kommunikációdban, amikor valóságosan vannak egy szituációban jelen az emberek. Mindenki résen van, hogy amit mondok, az vajon mit jelenthet, ki hallja, milyen hangsúllyal mondom, kinek fogja továbbadni… mindenki résen van.
Kétségtelenül hajlamos vagyok túlbecsülni a futball metafora-értékét, és akkor is előhozakodom vele a beszélgetésben, amikor semmi köze a témához. Most már hajlandó vagyok például elfogadni, hogy a futballnak valóban nincs köze a falklandi háborúhoz, a szüléshez, az ózonréteghez, a fejadóhoz stb. stb.















