A legkifinomultabb nyelvet többnyire egyszerű, jelentéktelen szavak alkotják.
A műszak elején kiküldött e-mailek, bejelentések jóllehet „lényegre törőek”, nem feltétlenül bátorítják a beszélgetéseket, a pletykálkodást és a spontán problémamegoldást. Sőt, ami azt illeti, az e-mail a legkevésbé értékes kommunikációs forma. Ugyanis túlzottan hatékony. A csevegés a konyhában a hűtő előtt – amit a menedzserek elvesztegetett időnek éreznek – számít igazán. Lehet, hogy elvesztegetett időnek tűnik, de a munkatársak ilyenkor épp nagyon fontos munkát végeznek: közvetlen kommunikációval erősítik a csoporton belüli harmonikus kapcsolatokat.
Nem csak ahhoz kell bátorság, hogy az ember kiálljon és beszéljen, hanem ahhoz is, hogy leüljön és meghallgassa a másikat.
Amikor a sasok hallgatnak, a papagájok kezdenek fecsegni.
A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval.
Életem során gyakran kellett visszanyelnem a szavaimat, és be kell valljam, hogy mindig egészséges étrendnek találtam.
Egy jó beszédnek olyannak kell lennie, mint egy nő szoknyájának: elég hosszúnak, hogy elfedje a tárgyat, de ahhoz elég rövidnek, hogy felkeltse az érdeklődést.
Ha nem figyel rád, akihez beszélsz, légy türelmes. Lehet, hogy csak pihe ment a fülébe.
Mint a virág, ami szépen virít és szép a színe, de nincs illata, olyan a meddő szó, annak a szava, aki beszél, de nem úgy cselekszik. És mint egy pompás virág, aminek szép a színe és kellemes az illata, olyanok a termékeny szavak, annak a szavai, aki beszél, és aszerint cselekszik.
A hibás szó meghatározása magában rejti, hogy javítható.
Egy másodpercbe telik azt mondani egy lánynak, hogy kövér vagy. Neki pedig egy életig tart elfelejteni, és ki tudja, mit tesz a szervezetével utána. Gondolkozz, mielőtt beszélsz.
Amíg gumibotot használnak párbeszéd helyett, a szavak ereje felbecsülhetetlen.
Nem szeretem az olyan randevúkat, amikor találkozom egy lánnyal, leülünk, és zavartan próbálunk beszélgetni. Sokkal inkább csípem, ha csak zenét hallgatunk, vagy moziba megyünk, és nem kell beszélni.
Nem kerülgettem a dolgokat, világ életemben az egyenes beszéd híve voltam.
Szól a szem, bár hallgat a száj,
És beszéli, belől mi fáj.
A bűnt, a csalást megértem. De a csalást a szavakban? (…) Aki ugyanis a szavakban csal, nem az életét sikkasztja, sinkófálja el, hanem a vallomás lehetőségét, azt a pillanatot, amiben még a vesztőhely is kisimulhat, mint egy szeretett arc, amikor megbékélt álomba hajol.