Néha annyira kötődik az ember érzelmileg egy munkához, hogy a kötődés hosszú ideig nem múlik el. Aztán a teljes bénulás következik. Egyfajta idegkimerülés.
Néha az az érzésem, hogy lelki szemetes vagyok. A barátság soha nem szolgálhat ilyen célokat. Meghallgatom a castingproblémákat, a próbák problémáit, a fotózás problémáit. Van egy pont, ahol a másik erősebben távozik, én meg ott maradok kizsigerelve és kimerülve. Ez nem lehet helyes…