A világon sohasem lesz teljes béke. Az csak a te fejedben lehetséges.
A Béke Művészete négy fő erényen nyugszik: a Bátorságon, a Bölcsességen, a Szereteten és a Barátságon.
A kutya éppen némaságával válik mindennél értékesebbé. Társaságában az ember rátalál a lelki békére, ahol a szavak elvesztik minden jelentőségüket!
A békére nem vágyakozni kell – tenni kell érte, lenni kell érte, s szükség esetén szét kell osztogatni a rászorulók között.
Mi németek féljük az Istent és semmi mást a világon; és ez az istenfélelem az, ami által szeretjük és őrizzük a békét.
Sosem leled meg a lelki békéd, ha hagyod, hogy helyetted mások éljék, illetve mások irányítsák az életed.
Fogadj el mindenkit,
Szeress úgy mindenkit,
Mintha a testvéred volna,
És akkor nem lesz több bomba.
A béke disznóól, rend csak a háborúban van. Békében a nép elvadul.
Az Élet kenyere, a legnagyobb gyógyír a béke. Az Ő békéje. Isten Fia maga hozta nekünk a földre, tökéletes ajándékul.
Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel
és épít régi kőből új hazát.
Ha nincs békénk, az azért van, mert elfelejtettük, hogy egymáshoz tartozunk.
Esténként pedig, amikor minden elhalkul és az erdők álmodásában csak a patakok csörögnek szakadatlan tovább: puha tisztások, borzos cserjések fölött kurrogva és libegve bolyong már a gyönyörű madár. Alacsonyan száll és bagolyszerűen és hosszú csőre van és az első csillag fénye már rezdül akkor és nincsen nála szebb a tavaszi erdőn. Tudja, aki vadász: szalonkamadár ez az esti bolyongó. És nincsen csodálatosabb, mint egy olyan halk szavú tavaszi este. Akik olyankor, egy tisztáson megállnak, mélyen, mélyen bent a csalitos közt, azok tudják, hogy nem lehet soha igazuk azoknak, akik a békét csinálják. Mert a békét nem lehet csinálni. Az van, s azt csupán megtalálni lehet.
Isten békességre teremtette az embert, s nem háborúságra, s mindenkinek megadta a maga helyét, hogy éljen, s mit végezzen. Az Úristen tudja, mit csinál.
Az Úristen tudja, mit csinál, kit hova tesz. Ha mindenki ott maradna, ahova való, az emberek nem esnének minduntalan egymás útjába, s békesség lenne mindenütt.
Egyedül voltam. De mégsem teljesen egyedül. Körülölelt valami, amit csak a csend egy kis szigeteként tudnék jellemezni. A csendnek azon ritka fajtája volt ez, amikor az ember a levegőt sem meri kiereszteni, nehogy elijessze. Tökéletes nyugalom szállt meg. Nem emlékszem, hogy valaha is éreztem volna ilyen fokú békességet.