Nem az számít, mi van a motorháztető alatt. Az egyetlen, ami számít, hogy ki ül a kormánynál.
-Dominic Toretto
Halálos iramban 8. (2017)
133 idézet
Nem az számít, mi van a motorháztető alatt. Az egyetlen, ami számít, hogy ki ül a kormánynál.
-Dominic Toretto
Halálos iramban 8. (2017)
Nem vagyok híve a gépkocsinak, – mondotta vezetés közben, a sötétben, s haja lobogott a szélben, – mert egészségtelen. Árt a testnek, melyet lomhaságra szoktat; s árt a léleknek, melyben felébreszt bizonyos türelmetlenséget, nyegleséget, úrhatnámságot. A gyors helyzetváltoztatásnak sem vagyok híve: meglehetősen mindegy, néhány órával elébb, vagy később érkezik-e az ember valahová? De ad valamit a kocsi, amit nem tudok nélkülözni. Ez a gyöngém, annyi más gyöngeségem mellett – Mosolygott a sötétben, mint aki titkos szenvedélyről beszél, szégyenlősen. – A vezetés, tudja. Ezek a könnyű, félmozdulatok, melyek leigázzák az időt és a távolságot. A kocsivezetés és a tenisz. Ezek a sportok nem egészségesek. Tenisz közben ember harcol ember ellen, minden következménnyel, s mégis van a küzdő felek között örökké valamilyen finom és leküzdhetetlen feszültség a távolság, a háló. S a kocsivezetésnek ez a minden mámornál finomabb lendülete. Nem tudom már nélkülözni, beleszülettem. A gépember, mit gondol nélkülözheti-e valaha ezt a mámort? Nem hiszem. A tér leküzdése, az idő meghódítása, ezek mind csak gyakorlati ürügyek hogy valamit felszabadítson bennünk a gép. Azt mondják céltudatosabb így a világ. De én ezt sem hiszem. A kocsivezetés, a repülés a lélekben a mesét indítja el, a repülőszőnyeg ezeregyéjszakai bővöletének emlékét idézi fel. Játék is kell, játék. Nem lehet játék nélkül élni.
Autót vezetni csodálatos, fantasztikus érzés, ezt Bódog suttogta egyszer az aluljáróban. Neki ez a szabadság legfelső foka.
VEZESS, HOGY DOLGOZHASS – DOLGOZZ, HOGY VEZETHESS! – Utálok autózni, de csak így tudok munkába menni. – Utálom a munkámat, de valamiből fizetnem kell a kocsi részleteit.
Al bácsi elvitte egyszer autózni a várost átszelő mellékutakon, és nagyon gyorsan hajtott, hetven, talán nyolcvan mérfölddel is. El sem árulta, mennyivel mentek.
– Ha nem tudod, nem fogsz félni- mondta.
– Volt egy orvos ismerősöm.
– És?!
– Főleg autózni vitt.
– Ezzel nem mondott semmit. Meddig jutottak?
– Szintén Budafokig.
– Nem úgy értem. Megcsókolta magát?
– Meg.
– Hol?
– Az autóban.
– De melyik részén?
– A hátsó ülésen.
Az indiai sofőrök jobban hisznek az örökkévalóságban, mint a közlekedési táblákban, ezért aztán a kívülálló számára nincs iszonyatosabb, mint a Himalájában autózni. Az utak keskenyek, és bizonytalan, hogy hol a szélük. A védőkorlát ismeretlen errefelé. A kanyarban való előzés közhelynek számít. A frontális ütközés különös sikket jelent. Bármelyik kanyarban szembe találhatjuk magunkat egy busz formájú, fék nélkül száguldó, betört üvegű sárkánnyal, amelynek mandulavágású szemei vannak. A két szeme közt felirat: India is great! Egy indiai száguldás közben majd’ kicsattan az adrenalintól. A szakadékokban sok az autóroncs. Egyedül az vigasztalhatja az embert, hogy a szakadék szép. Sőt: télen a Himalája maga a szépségbeesés.
Utálok autózni. Hogy a természetet élvezni tudjuk, minden érzékünkre szükségünk van, kocsiban viszont nem lehet mást, csak nézni. És azt is csak korlátozottan, például az ég is csak a padlón fekve látszik.
Nem az győz, akinek a leggyorsabb autója van, hanem az, aki nem hajlandó veszíteni.
Sean Boswell: Miért hagysz versenyezni? Összetöröm a verdádat.
Han Lue: Miért ne?
Sean Boswell: Mert egy csomó pénzbe kerül.
Han Lue: Pénz akad, csak jellem és bizalom van túl kevés. Azt, akinek megengeded, hogy veled legyen, meg kell ismerned. És egy kocsi azért, hogy kiderüljön mi rejlik benned, nekem megéri az árát.
Halálos iramban: Tokiói hajsza (2006)
Sean Boswell: Mikor megkaptam a jogsit, megkaptam az első büntetésemet is. Másnap nyertem az első versenyt. Három hosszal vertem a gazdag csávót, és mi tagadás, jó érzés volt! Úgy éreztem…
Neela: …mintha minden más köddé válna.
Sean Boswell: Nincs múlt, és nincs jövő…
Neela: …nincs probléma…csak a pillanat.
Halálos iramban: Tokiói hajsza (2006)
A Lexust, az Acurát és az Infinitit mind különálló márkaként kezelik, egy hasonló autóról, a Diamantéról azonban azt gondolják, hogy az egy Mitsubishi, mert a Mitsubishi kereskedésben árulják. Ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa és úgy is jár, mint egy kacsa, de csirkekereskedésben lehet megvenni, arra azt mondjuk, hogy csirke.
Minden férfinak legalább egyszer vezetnie kell egy Ferrarit.
A közúti használatra átalakított versenyautók sosem működnek igazán. Olyan ez, mintha egy keményvonalas felnőttfilmet készítenél, majd megvágnád, hogy brit szállodákban vetíthessék. Csak egy félórás közeli felvételt kapnál egy fickó izzadt arcáról.
Kit érdekel, hogyan működik az autó motorja, amíg tetszetős a kárpitozás, a karosszériát pedig teleaggatjuk krómozott herkentyűkkel?
Egy autó két okból mehet tönkre, vagy rossz utakon vezetik, vagy nincsen elég jól megépítve. Ha jól van megépítve, a rossz utakon is eljár egy darabig. Az emberi test is egy ilyen „gépezet”. A krónikus betegségek megelőzhetők, ha a magzat növekedését és fejlődését optimalizáljuk.
Az autózás több mint közlekedés – ez életérzés, szenvedély és szabadság egyszerre. Az autós idézetek megidézik azt az érzést, amikor a motor felmorajlik, az út megnyílik előtted, és minden gond hátramarad. A vezetés a függetlenség, a felfedezés és a kaland szimbóluma – egy kapcsolat az ember, a gép és az út között.
Ezek az idézetek nemcsak a sebességről és a lóerőkről szólnak, hanem a vezetés öröméről, a csendes pillanatokról a kormány mögött, és arról a különleges békéről, amit csak az éjszakai országút adhat.
Az autós idézetek mögött ott rejlik az élet metaforája: néha gyorsítani kell, néha megállni, és mindig figyelni az útra. Az autó, akár az élet, akkor működik jól, ha megvan az egyensúly a teljesítmény és a türelem között. Egy jó idézet képes megmutatni, hogy a legnagyobb út nem a térképen van – hanem bennünk.
Aki szereti az autókat, az tudja: a motorhang, a benzin illata és a sebesség érzése egyfajta varázs. Az autós idézetek ezt az érzést fogalmazzák meg szavakban – a kapcsolatot, amit csak az ért meg, aki már érezte a kormány rezgését és az út hívását.
Legyen szó hétvégi kirándulásról, városi dugóról vagy hosszú országúti túráról, egy jó autós idézet mindig helyén van. Inspirál, megmosolyogtat vagy elgondolkodtat – hiszen mindannyian utazunk valahová, nemcsak az úton, hanem az életben is.
Tökéletes választás autórajongóknak, születésnapi posztokhoz, közösségi megosztásokhoz vagy motiváló háttérszövegként – ezek az idézetek a benzingőzös életérzés szavai. Akár sportautó, klasszikus veterán vagy családi kombi a társad, az autó mindig a szabadság jelképe marad.
Mert az igazi sofőr tudja: nem a cél a fontos, hanem az út, amit megteszel – és az érzés, ami közben átjár.