– Remélem, nem tartja udvariatlanságnak, ha megállapítom: maga az ismeretségünk első félórájában annyit hazudott, hogy az egy hosszú házaséletre elég lenne. (…)
– Minden férfinak ez a baja. Olyankor és olyasmit kérdez, amikor és amire hazudni kell.

Csókoltam, míg karcsú, izmos dereka bőszülten igyekezett szabadulni karjaimból: akkor rúgott, karmolt és szidott, de ez már nem volt szidás; a szerelem egytagú szavakból álló, fülledt, ősi nyelve volt. A világ legelső szavai. Szidást, könyörgést, biztatást jelentenek. Vágyat és elcsukló örömet. És megint vágyat. És megint örömet. És bánatot.