Álom: éppen attól más, hogy merész, szabad, miként az ébrenlét sosem, hiszen elrejtett fiókok mélyére dugdosott képeket rángat elő; tör, zúz, ordít, megbosszulva a nappal fegyelmezettségét; megszínesíti a színtelent, a komisz varázsló.
Álom-e?
A foszlány mi reménnyé ásítja lelkem?
Hallom-e?
A suttogó hangját?
Hiszem-e?
Árulón ismételt ragját?
Mi az élet? Őrület.
Mi az élet? Hangulat.
Látszat, árnyék, kábulat.
Legfőbb jói: semmiségek;
Mert álom az teljes élet,
Holmi álom álma csak.
Ez az oka, amiért az álmok olyan veszélyesek: úgy terjednek, mint a tűz, és néha tökéletesen elpusztítanak bennünket.
Az álomvilág magába zár, de simogat, nem eltemet,
Benned él, mert nem lesz másé, a sírba is majd elviszed.
Ahogy öregszem, egyre inkább hiszem, hogy csak az álmaink maradandók.
Múlt éjszaka azt álmodtam, hogy megettem öt kiló vattacukrot, és amikor felébredtem, nem volt meg a párnám.
Akiről álmodom, nem létezhet, és ha nem létezik, nem hasadhat meg a szívem.








