Az álmoknak, barátom, van egy hátrányuk. Szerintem. Mások is rájuk találnak, és lerombolják őket.
A madarak talán hasonlítanak az álmokra. Mennek. Elmennek messze, a tenger felé (…), majd visszatérnek. A nap lenyugszik, és minden reggel újra ébred. És az a kövér és szőrös hernyó a káposztaleveleken, arra vár, hogy szárnya nőjön, és pillangó lehessen.
Ha visszatekintek az életemre, azt mondanám: „Milyen furcsa eset!”. Tényleg így gondolom, nem a könyvekből beszélek, érzem, hogy egy bizonyos Valami irányít minket. Nem hinném, hogy az oldalkormány volt az enyém, de úgy érzem, hogy egy olyan autóban sétáltam át az életen, ami nagyon lassan haladt. Visszanézek, és azt kérdezem magamtól: „Mi a fene volt ez?” Az az érzésem, hogy az élet nem más, mint egy álom, egy illúzió. Az emberek biztos azt fogják erre mondani, ostobaságokat beszélek. Nem filozofálok, de érzem, hogy mindez csak egy álom. És ezt mindig is így éreztem.
Olyannak álmodjuk magunkat, mint amilyenek lenni szeretnénk.
Ahogyan alvás közben szükségünk van az álmokra, ugyanúgy miközben ébredezünk, szükségünk van rá, hogy megérintsünk valakit és beszéljünk hozzá, hogy megérintsen valaki, és beszéljen hozzánk.
Álmomban két macska voltam és játszottam egymással.
Rakd össze az álmod törött cserepeit, és érezd újra magadénak ezt a törött álmot, legyen újra tiéd a benne rejlő lehetőség! Ahogy fejlődünk és halad az idő, gyakran újra kell alkotnunk a folyamatot és a módszert.
Az álmok nem halnak meg, b*ssza meg! Nem, ha hiszünk bennük!
Az álom, amit egyedül álmodsz, az csak egy álom. Az álom, amit együtt álmodtok, az a valóság.
Legyen is áldott, aki az álmot feltalálta, mert ez a köpönyeg minden emberi gondot betakar, ez az eledel csillapítja az éhséget, ez az ital oltja a szomjúságot, ez a tűz fölmelegíti a hideget, ez a hideg lehűti a forróságot, szóval az álom olyan pénz, hogy mindent meg lehet venni vele, oly mérőserpenyő és súly, hogy egyenlővé teszi a pásztort a királlyal, az együgyűt az okossal. Csak egy rossz van az álomban, hogy amint hallottam, a halálhoz hasonlít, mert a halott meg az alvó között igen kevés a különbség.
Ritkán a közvetítésekkel álmodom: rémálmom, hogy elalszom vagy a dugóban ülök és emiatt lekésem a futamot. Utána mindig jó felkelni, hogy ez nem a valóság volt.
Azt olvastam valahol, hogy a megsemmisülés az álomban azt jelenti, nagy változások előtt áll az illető. Kíváncsi vagyok, mi vár rám…
Álmunkban olyan világban járunk, ami csak a miénk.
– Harry Potter és az azkabani fogoly (2004)
Veled aludva
rólunk álmodom: arról,
hogy veled alszom.
Sajnos, álmunkban
sem igazságosak, csak
őszinték vagyunk.
Azt hiszem, mivel álmodunk, nem kell sokáig külön lennünk. Ha benne vagyunk egymás álmában, mindig együtt vagyunk.
Az álmok jellegzetessége, hogy gyakran mintha értelmezést várnának az álmodótói. Az ember csak elvétve hajlik arra, hogy egy éberálmát feljegyezze vagy elmesélje valakinek, vagy hogy megkérdezze, mit is jelenthet. Az álmokban azonban van valami zavarba ejtő, valami sajátos módon érdekes – ezért szeretnénk megfejteni a jelentésüket.
Van valami az álomképekben, ami bizonyos hasonlóságot mutat a nyelvi jelekkel. Ahogy az a papírra vagy homokba rajzolt jelek sorának is sajátja lehet. Talán egy sem akad köztük, amelyikben ráismernénk valamely általunk ismert ábécé egyik egyezményes jelére, és mégis erős bennünk az érzés, hogy valamilyen nyelvet alkotnak: hogy jelentenek valamit.