Bármibe is kezdjen az ember, az csak alázattal vihető sikerre.
A szerénység nem azonos az alázattal. Nem kérek a szerénységből, nem kenyerem. Az alázat viszont feltételezi, hogy tisztelettel fordulok valami felé.
Az alázat alázatos erény: még erény-voltában is kételkedik! Aki kérkednék a magáéval, egyszerűen csak azt mutatná ki, hogy híjával van.
A férfiak csak úgy képesek alázatot tanúsítani, ha úgy tesznek, mintha egy piszoárnál állnának.
Csak azokat tudom tanítani, akik akarnak tanulni, uraim. A tanuláshoz alázat kell. Fel kell készülniük arra, hogy beismerjék a tudatlanságukat. Hagyniuk kell, hogy megteljen az agyuk azokkal a létfontosságú ismeretekkel, amelyeket azoknak a nagy tudású és elkötelezett elődöknek köszönhetnek, akik maguk előtt indultak el a megvilágosodás felé vezető hosszú úton.
Alázatosságában is csupa méltóság az ember, aki Istennel beszél, királyi méltóság a porban is.
Önmagunk kezeléséhez szükség van az alázatra és a helyes mértékre.
Az alázat volt az egyetlen tulajdonság, amely belőled hiányzott, márpedig épp ez a tulajdonság alkot vagy nagy szentet, vagy nagy embert.
Az igazán alázatos ember nem görnyed kisebbre önmagánál, hanem felegyenesedve odaáll egy magasabb mellé, aki mellett meglátszik nagyságának valódi kicsinysége.
Ne feledd: soha ne légy öntelt az alázatosakkal szemben. És soha ne légy alázatos az önteltekkel szemben.
Aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára.
Óh, tudok én alázatos lenni: a rabszolgaság nagy tanítómester az alázatosságban!
Az alázat igen különös dolog. Amint úgy gondoljuk, hogy elértük, abban a pillanatban elveszítjük.
Az igaz alázatos minden teremtménnyel együtt érez és mindeniknek ismeri s tiszteli erényeit. S mert semmit és senkit nem becsmérel le, érzi, hogy mindeniknek megvan a maga rejtett értéke. Semmi és senki sincs, ami vagy aki ne volna szükséges e világon. Minden léleknek megvan a maga becse, a maga méze, melyet másban meg nem találni, épp ezért mindenki szeretetre érdemes.
Az igazi alázat nem az, hogy rossz véleménnyel vagyunk magunkról, hanem az, hogy pontosan látjuk magunkat.
Nincs más fegyver a világgal szemben, csak az alázat; nem a hajbókoló és mellverdeső alázat, hanem a másik, mely nyugodtan és mozdulat nélkül néz farkasszemet a világgal.
Az igazi alázat lemondani azokról a dolgokról, amelyek a legdrágábbak nekünk.