A bölcs nagyon is Istennél van, mert önmagának is tudatában van.
Szent Ágoston
354. november 13. - 430. augusztus 28.
hippói püspök, teológus, filozófus
Az emberek nyelve a mi mindennapi égető kemencénk.
Higgyünk szilárd hittel Jézus Krisztusban, Isten felénk nyújtott jobbjában, várjuk biztos reménnyel, áhítsuk forró szeretettel!
Boldog, aki téged szeret, barátját benned és ellenségét miattad szereti.
Ó Uram, mindenható jóság, mindannyiunkat olyan gonddal őrzöl, mintha csupán velünk törődnél. És mindenkit együtt éppen úgy gondozol, akár az egyes embert.
Hova hívogassalak tehát, ha benned vagyok? Vagy honnét jöjj belém? Ugyan hova iramodhatnék egeken és földeken túlra, hogy innét jöjjön belém az én Istenem? Hiszen így szólítottál hajdan: én töltöm be az eget és a földet.
A szeretet tebenned nem nyugtalanság; a buzgalom nem emésztődés; bánatod nem fájdalom, a harag nem szakajtja meg csöndességedet. Munkád változik, akaratod soha; amit találsz, felkarolod, pedig soha ki sem eresztetted kezedből. Nem vagy szegény s örülsz a nyereségnek; nem vagy fösvény s hasznot követelsz. Áldozunk neked, hogy lekötelezzünk, pedig van-e nem tőled való birtokunk? Beteljesíted ígéreteidet, jóllehet senkinek sem tartozol; eltöltesz áldásoddal s magad meg nem fogyatkozol!
Oh, milyen ragyogó lesz a valóság, amikor majd színről színre látjuk őt.
De hogyan van meg az időnek két fajtája, a múlt és a jövő, ha a múlt már nincs, és a jövő még nincs? A jelen pedig, ha mindig jelen maradna, s nem menne át a múltba, nem idő volna, hanem örökkévalóság. Ha tehát a jelen csak úgy lehet idő, ha át tud menni a múltba, hogyan mondhatjuk róla, hogy van; hisz az ok, amelynek erejében van, éppen az, hogy majd nem lesz, – következőleg csak azért nevezhetjük valóságos időnek, mert arra törekszik, hogy ne legyen?!
De maga az óra is röpke részletekben múlik; ami elröppent belőle az már múlt, ami még hátra van, az jövő. Következőleg igazán jelennek csak azt a kicsike időt nevezhetjük, amit nem lehet immár semmiféle még olyan apró részletekre sem szétkülönböztetni; ez azonban a jövőből olyan gyorsan átillanik a múltba, hogy nincsen tartalma.
Más ember élete titkaira, óh arra kíváncsiak az emberek, de a magukét megjavítani ugyan húzódoznak. Mit kívánkozik az olyan ember kitudni tőlem, hogy mi vagyok, aki nem akarja meghallani tőled, hogy ő micsoda!
Nincsen annyi időnk, hogy azoknak a ráérő és szőrszálhasogató embereknek a kutakodásával foglalkozzunk, akikben több hajlam van a kérdezősködésre, mint a megértésre.
Boldogtalan zug lettem magamnak, ahol nem élhettem és ahonnét még csak el sem távozhattam. Ugyan hová fusson szívem a szívemből? Magam elől hova meneküljek?
A boldogságot ismerni kell, hogy vágyódhassunk utána.
Egyfelől nem lehet boldog, aki nincs birtokában annak, amire vágyik, másfelől nem mindenki boldog, akinek birtokában van az, amire vágyik.
El kell tehát ismernünk, hogy van szabad akaratunk, hogy azzal cselekedjük mind a rosszat, mind a jót.
A bűnös lélek számára valójában két büntetés van: a tudatlanság és az erő hiánya. A tudatlanságból ered a megszégyenítő tévedés, az erő hiányából a kínszenvedés.
Jaj nekem, Uram! Legalább tudnám, hogy mit nem tudok.
A csodák nem természeti törvényekkel állnak ellentmondásban, csupán azzal, amit a természetről tudunk.
Röviden hangzik a törvény, mely eléd van adva: szeress és tégy, amit akarsz!
