Szerte a világon emberek milliói küzdenek azért, hogy életüket örökre megváltoztassák, könnyebbé tegyék; eközben azonban nekik is fájdalommal kell tudomásul venniük, hogy a megoldásokat nem a körülmények diktálják. A sorsunk bennünk van.
Shirley MacLaine
1934. április 24. -
Oscar-díjas, Golden Globe-díjas, Emmy-díjas és BAFTA-díjas amerikai színésznő, író
Tőlem függ, hogy a világot derűsen, kedvezőbb fényben látom-e, s önmagamat sikerül-e hasonlóképpen szemlélnem
Az embernek bíznia kell az éjszakai energiában ahhoz, hogy aludni tudjon. Az éjszakai energia – női energia. A kontrollról való lemondás, hit és a bizalom energiája.
A felelősség nem intézményesíthető, sem egyház, sem állam, sem iskola formájában. Mindenkinek egyenként kell vállalnia.
Ha valaki megérti, hogy mi az oka haragjának, gyűlöletének, képessé válik arra, hogy megváltoztassa, vagy ha kell, szabadjára engedje ezeket az érzéseit.
Ha azon kesergek, amit korábban tettem, vagy attól félek, ami a jövőben történhet majd, mindegyik a JELENben okoz szenvedést.
Mindig az első lépés a legnehezebb. Az első lépés önmagunk megismerése. Elkezdeni soha nem késő.
Az a lényeg, amit teszel, nem az, amid van.
Aki önmagán mulatni tud, soha nem unatkozik.
Ha elfelejtünk álmodni, azt is elfelejtjük, milyen az élet.
Az ember erkölcsi kötelessége az öröm keresése annak révén, hogy önmagában érzi az istenit.
Igazi bátorság kell ahhoz, hogy az ember a szenvedélyeit kövesse.
Ha a tudomány kijelenti, hogy intuíció vagy spirituális hit útján semmi nem bizonyítható, akkor a sajtó azt elfogadja. Ha a tudomány kijelenti, hogy objektív megfigyelés nem lehetséges tudatosság révén – s a pszichikai belátást rövid úton félresöprik, mondván, hogy az legjobb esetben is véletlen megvilágosodás –, a sajtó ezzel is egyetért. A sajtó és a tudomány valójában nem tiszteli a világban megjelenő érzéseket. A kollektív megfigyelést részesítik előnyben, és a konszenzust nevezik ténynek. Mintha a tudósok és az újságírók nem engednék meg maguknak, hogy emberek legyenek. Voltaképpen ők az idegenek az emberi társadalomban, hiszen konszenzus útján olyan új, tőlük függően új embertípust akarnak kialakítani, amely nem képes érezni. Ha valaki nem „racionális” az ő meghatározásuk szerint, vagy tudományos értelemben elhajló, akkor kiközösítik.
Húszéves korom óta vagyok „ünnepelt híresség”, és többnyire olyan emberekkel érintkeztem, akiknek fontosabb volt, hogy milyen viszonyban állnak velem, mint az, hogy önmagukkal vagy egymással milyen a kapcsolatuk.
A városban az ember egyfajta szerepet játszik. A vidék békéje azonban lehetővé teszi, hogy beleolvadjak a természetbe, még ha nincs is hová mennem.
Őszinteségemnek és írásaimnak köszönhetően nyitott könyvnek tűnhetett az életem, mégis rengeteg dolgot eltitkoltam, fortélyos módokon.
Úgy érzem, inkább az idő létezik bennem, s nem én az időben.
Voltak múltat idéző álmaim és természetesen érzéseim a különböző korokból és helyekről. Nem tudhattam biztosan, mit is jelentenek. Csak annyit tudok, hogy egyfajta tiszta nosztalgiát éreztem azt illetően, hogy az élettapasztalat több, mint aminek manapság hisszük. Nem szívesen használom a reinkarnáció szót, mert túlságosan megterheli a vallásos és érzékelési előítélet. Még abban sem vagyok biztos, hogy a múltbéli tapasztalat a „múltban” történt.
Vajon szükséges-e a szenvedés a megvilágosodáshoz? Nem, ez régimódi életszemlélet. Nem kell, hogy a szenvedés túlhangsúlyozása a vallásokban továbbéljen a New Age szemléletében is… sem a keresztény, sem a muzulmán, sem a hindu szenvedésre nincs szükség.
Visszagondolva azt mondhatom, rendszerint a „nehezen megismerhető” férfiak vonzottak. Azok, akik szövevényes hálót fontak valódi énjük köré.