Ami megtörténhet, az előbb-utóbb megtörténik, s hogy a művészet nemcsak tükrözni, de überelni sem képes a valóságot.
Egy másik ember belső szívjárataiban még a jóisten is tanácstalan.
Valamikor szerettem volna egy helyen gyűjteni tárgyakat magam köré, végül csak helyeket, élethelyzeteket sikerült. Ez se kevés. (…) Ami fontos tárgy, az úgyis belém költözik, nem tud elveszni.
Túl tágas és izgalmas hely a világ ahhoz, hogy egyetlen helyen legyünk otthon benne, ha ugyan mi vagyunk otthon valahol, s nem az otthon van bennünk, amit kicsomagolunk hol itt, hol ott, többé vagy kevésbé.
Mi minden Magyarország? Például a lehúzott redőnyű, eladó és kiadó üzlethelyiségek országa, ama rossz beidegződések, súlyos tapasztalatok országa, hogy ha valami egyszer bezár, abbamarad, az soha a büdös életben nem indul újra.
Magyarország gyerekvers tarka, fületlen és farkatlan bocikról, megfagyó ludakról, véres lábú gólyákról, égő csigákról. (…) Magyarország egy kólás, mobiltelefonos, hamburgeres, illetve egy „lájkolom a babámat” feliratú falvédő. Hogy mi a falvédő, azt elég nehéz elmagyarázni annak, aki sosem hallott róla. Éppoly nehéz elmagyarázni, mint az otthonkát.
A magyarok a magántulajdont egyedül a sajátjukként képesek elviselni, bízni viszont csak a magántulajdonban bíznak.
Az arc minden, lakmusz és szarkofág. Ki mit tart meg magának, s mit enged látni e megtartásból.
Nehéz, fekete anyaga gyász, sokfejű, soklábú lény. Egy hangyát, mi többiek, kikísérünk magunk közül. Ezen sírunk, magunkon, a lobogó téli nap zsebkendője alatt.
A koporsó kellék, viszonyítási pont egy túlélőszínházban. Odamered a szem, s lát, amit lát. Volt, nincs. Valakisága átköltözött a hozzá így vagy úgy tartozókhoz.
Magyar kártya. Menny és pokol, játék és üdvösség – és dráma, nagy csöndek, jelentős dünnyögések, kötéltánc a szerencsén.
Az emberek csak járnak-kelnek
villamossínek dalrakelnek
zajlik amit életnek hívunk.
Mi a jó példa? te talán tudod? ugye, hogy nem tudod, megmondom, hogy például jó példával elöljárni, na az, ami előremutat, és nekünk ez kell, jövő kell, nem a sunyizás mindig, meg a vaker.
Engem a látvány meghazáztat,
én városom megkönnyezem,
Budapest, mint egy nyári láz hat,
és lázmérővel szúr szemen.
Karácsonykor könnyű szeretni, de mi van azokkal a sokszáz hétfőreggelekkel?