Jajjj, úgy élvezem én az élet,
ottan annyira wash and go,
annyi fitneszet látok-hallok,
és még hambi is kapható.
Parti Nagy Lajos
30 idézet
1953. október 12. -
írói álnevén Sárbogárdi Jolán Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, drámaíró, író, szerkesztő, kritikus
A legjobb Parti Nagy Lajos idézetek
Eléggé hosszú ideje annak, hogy a vers végén rímek vannak. Viszont annak is már hosszú ideje, hogy a vers végén rímek nincsenek. A költészet tehát ilyen is, meg olyan, is csermelypatak de hönpöjgő folyam is. A kis cseppben jól benne van a parsprotótó, jól tudja ezt minden alkotó. Ami a szívét nyomja, az a száján távozik el az ihlet óráján. De azért van a költőnek foga, hogy legyen mivel összerágnia.
Itt szeretném leszögezni, hogy a lélek, mely hallhatatlan, a lélek nem kövér, kedves Jóska, ha rá is van szorulva, ugye a testre, ami által empirikusan érzékeli, hogy ő nem kövér, csak nagyon szomorú.
Ma ősz van és vasárnap,
avarszag és dohányzom,
az asztalkán fajanszban
még gőzölög az égbolt,
egy öntöttvas fotelben
ülök a cifra balkon,
kavarva hosszu kávét,
míg végre lusta tükrén
eloszlik és bedrappul,
mint kondenzált ökörnyál,
a kedvem égi mása.
Pedig szép itt a Herbsttag,
ahogy körülkeríti,
mint birtokát a gazda
a parkot és a kertet,
hogy majd planíroz, ásat,
és télre házat épít
e zöldből és vörösből,
ahonnan úgy hiányzol,
hisz csak neked, ha egyszer,
ha egyszer még, neked csak,
valami házat, allét,
napórát lusta tűvel,
hová a hosszu árnyék
magát befűzni boldog,
s szakadt zakóm zsebébe
a forró őszi holdat
bevarrja éjszakára.
Az igazság olyan, mint a meggymag, vagy van a befőttben, vagy nincs.
Hájbólya, lipidbuborék, nem sorolom. Überelhetetlen szókészletem van magamra.
Az én hazám kopott kabátú,
de nékem zizzenő dzsoging,
szemében egy-egy szívlapát bú,
csuklik kicsit, kicsit meging,
a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,
mit illenék kiköltenem:
hazám hazám te min – de nem.
A szombat esti Budapest halk csendjét csak a Világváros lüktető zaja törte meg.
A jövő olajágát nem lehet finggal letörni, azért fáradni kell, küzdeni, nekiugrani újra meg újra.
Mert azt kell mondanom, a rágás nem erősségünk.
A magyarság fogazata részint hiányos, részint kivehető.
Összehasonlító obezitológiai vizsgálatok szerint egy magyar falat fele annyi időt se tölt egy magyar szájban, mint egy svéd, német és satöbbi.
Magyarországon, ha egy járókelő megállít egy ismeretlen másikat, harmadikként ott ácsorog velük a szorongás.
itt van az ősz itt van ujjé
s szép mint mindig énekem
istentudja hogy mi okból
jövök vissza a kioszkból
s húzgálom a zörgő avarban
mint kiskocsit az életem
Ami megtörténhet, az előbb-utóbb megtörténik, s hogy a művészet nemcsak tükrözni, de überelni sem képes a valóságot.
Egy másik ember belső szívjárataiban még a jóisten is tanácstalan.
Valamikor szerettem volna egy helyen gyűjteni tárgyakat magam köré, végül csak helyeket, élethelyzeteket sikerült. Ez se kevés. (…) Ami fontos tárgy, az úgyis belém költözik, nem tud elveszni.
Túl tágas és izgalmas hely a világ ahhoz, hogy egyetlen helyen legyünk otthon benne, ha ugyan mi vagyunk otthon valahol, s nem az otthon van bennünk, amit kicsomagolunk hol itt, hol ott, többé vagy kevésbé.
Mi minden Magyarország? Például a lehúzott redőnyű, eladó és kiadó üzlethelyiségek országa, ama rossz beidegződések, súlyos tapasztalatok országa, hogy ha valami egyszer bezár, abbamarad, az soha a büdös életben nem indul újra.
Magyarország gyerekvers tarka, fületlen és farkatlan bocikról, megfagyó ludakról, véres lábú gólyákról, égő csigákról. (…) Magyarország egy kólás, mobiltelefonos, hamburgeres, illetve egy „lájkolom a babámat” feliratú falvédő. Hogy mi a falvédő, azt elég nehéz elmagyarázni annak, aki sosem hallott róla. Éppoly nehéz elmagyarázni, mint az otthonkát.
A magyarok a magántulajdont egyedül a sajátjukként képesek elviselni, bízni viszont csak a magántulajdonban bíznak.
Parti Nagy Lajos idézetek – játék, nyelv és a valóság groteszk tükre
Parti Nagy Lajos a kortárs magyar irodalom egyik legkülönlegesebb hangú alkotója, aki bravúros nyelvi játékosságával, szatirikus humorával és mély emberismeretével teremtett egyedülálló világot. Műveiben a mindennapi valóság groteszk, mégis fájdalmasan ismerős arcát mutatja meg.
A Parti Nagy Lajos idézetek egyszerre szórakoztatóak és elgondolkodtatóak. A szavak nála nemcsak eszközök, hanem szereplők is: torzulnak, csillognak, kifordulnak önmagukból, miközben a valóság és a nyelv határait feszegetik. Szavai rávilágítanak arra, hogy az élet abszurditása mögött mindig ott rejlik valami mélyen emberi és igaz.
Ezek az idézetek azoknak szólnak, akik szeretik, ha a nyelv meglepi őket – ha egy mondat egyszerre mosolyogtat meg és gondolkodtat el. Parti Nagy humora, iróniája és költőisége ma is elevenen hat, mert minden sora az emberről, a világról és a nyelv végtelen játékáról mesél.