Tupac képviselt minket, feketéket, azt, ahonnan jöttünk, és amit próbáltunk eltitkolni. Voltak zsidó barátaim, akikkel előfordult, hogy megláttak egy zsidót, és azt mondták rá, hogy „túl zsidó”. Egyes feketék ugyanezt gondolták Tupacről. Ő maga volt az a keserűség és frusztráció, ami mindnyájunkban ott volt, és amit mindnyájan próbáltunk eltitkolni, nehogy az emberek tudomást szerezzenek róla. Nem számít, milyen gazdag vagy, vagy mekkora hatalmad van, akkor is vadásznak rád. Tupac azokról a feketékről beszélt, akik belefáradtak abba, hogy elnyomják őket és nincs semmijük. Tupac a pofánkba vágta rabszolga-örökségünket, és a legtöbb fekete tisztelte az erejét emiatt. A tudtunkra adta, miért is kellene dühösnek lennünk.
Mike Tyson
1966. június 30. -
amerikai nehézsúlyú ökölvívó
Annyi pénzem volt, hogy nem tudtam számon tartani.
A boksz történetében soha nem fordult elő, hogy valakit megfosztottak három évtől, majd úgy tért vissza, mintha mi sem történt volna. Alit ugyan megfosztották a címétől, de nem ült börtönben három évig, edzéslehetőség nélkül, ami csak fokozta a rám nehezedő nyomást.
A börtön nem rehabilitációs központ, leépíti az embert. Nem számít, mennyit keresel, amikor kijössz, akkor is kevesebb vagy annál, mint amikor bementél.
A szerelem egy olyan szituáció, ahol készen kell állnod arra, hogy megtegyél bizonyos dolgokat, mert jönni fog valaki, aki el akarja venni tőled, és ha nincs elég versenyszellem benned, akkor a legkisebb küzdelemtől is visszariadsz, és lemondasz róla.
Néha a bennünket ért csapások traumatikus hatást gyakorolnak ránk, és olyan terhet raknak a vállunkra, amelyet magunkkal viszünk mindenhová. Én magammal viszem a vallásomba, a kapcsolataimba, még a kiba*ott bunyóimba is. Nem számít mennyire vagyunk sikeresek, a teher velünk marad.
A boldogság csak egy érzés, mint az éhség vagy a szomjúság. Amikor azt mondják rád, hogy boldog vagy, az csak egy szó, amelyet valaki rád aggatott, hogy megnevezzen egy érzést. Amikor úgy döntöttem, hogy megvalósítom a céljaimat, a boldogságnak a gondolatáról is lemondtam. Nem vagyok egy boldog típus. Egyszerűen nem úgy vagyok összerakva.
Csak az lehet a csúcson, aki csúcsteljesítményt nyújt, nekem pedig pontosan ez a tervem.
A sikerem leginkább a szegénység miatt érzett szégyenemből fakadt. A szegénység szégyenfoltja minden másnál több gyötrelmet okozott nekem életemben.
Ahogy idősebb lettem, egyre jobban vágytam a szabadságra, a saját utamat akartam járni. Nem érdekelt, hogy sikerrel járok vagy kudarcot vallok, csak az számított, hogy azt tehessek, amit akarok.
A hírnévvel járó sok felhajtás csak kiüresíti az embert, ha nem rendelkezik szilárd alapokkal.
Néha kitör belőlem az állat. Egy tizedmásodperc alatt képes vagyok racionálisból irracionális emberré változni.
Akik onnan jöttek, ahonnan én, kötelességüknek érzik, hogy gondoskodjanak a barátaikról, akár húsz év elteltével is.
Igazi rosszfiú akartam lenni, egy gonosz, rosszindulatú bajnok. Az X-menből az egyik kedvenc karakterem Apokalipszis volt, ő mindig azt mondta: „Nem vagyok gonosz, csak önmagamat adom.”
Tudtam, hogy alapjaiban fogom megváltoztatni a sportot. Minden arrogancia nélkül, tisztában voltam vele, milyen kimagasló képességő bokszoló válik majd belőlem. Tudtam, hogy semmi sem állíthat meg, világbajnok leszek, és ez olyan biztos, mint ahogy csütörtök után péntek jön.
A boksz már csak pihenés. Amikor ringbe szállok valaki ellen, az a vakáció. De az edzőteremben újra meg újra végre kell hajtanom feladatokat, amíg minden porcikám sajog, és a lelkem mélyén azt érzem, hogy soha többé nem akarom ezt csinálni. Nem szabad odafigyelni ezekre a hangokra.
Imádtam a történelmet. A történelem révén sokat megtudtam az emberi természetről.
A pokolban születtem, és minden egyes megnyert mérkőzéssel egy lépéssel távolabb kerültem tőle.
Rengeteg trauma ért kiskoromban. Gyűlöltem a megaláztatást, amikor a nagyobbak terrorizáltak. Ez az érzés örökké elkíséri az embert. A reménytelenség szörnyű érzése. Ezért mutattam mindig a világnak, hogy egy gonosz, kegyetlen vadállat vagyok.
A legnagyobbak akkor is képesek életük meccsét bunyózni, ha éppen elrabolták a gyereküket, vagy meghalt az anyjuk. A legnagyobbak teljesen függetleníteni tudják magukat az érzéseiktől.
