Mindig keresni kell valakiket, akiket szeressünk, és akik minket szeressenek; ha ugyanis eltűnik a szeretet és a jóindulat, eltűnik minden öröm az életből.
Marcus Tullius Cicero
70 idézet
i. e. 106. január 3. - i. e. 43. december 7.
ókori római író, filozófus és politikus
A legjobb Marcus Tullius Cicero idézetek
A bölcs ember tudta, mindig az volt a törvény, hogy amit a zsarnokok elraboltak, azt haláluk után visszaszerzik a megraboltak.
A legtöbben fonák, hogy azt ne mondjam, arcátlan módon olyan barátot kívánnak maguknak, amilyenek maguk nem tudnak lenni, s olyasmiket kívánnak barátaiktól, amit ők nem nyújtanak nekik. Márpedig úgy illik, hogy mindenki először maga váljék derék emberré, s csak azután keressen magához hasonlót. Az ilyen emberek közt erősödhet meg az a tartós barátság, amiről már régóta beszélünk: hogy a rokonszenv alapján összebarátkozott emberek először is parancsolni tudnak szenvedélyeiknek, amiknek mások a rabjai, azután örömüket lelik a méltányosságban és az igazságosságban; egymásért mindent vállalnak; soha semmit nem kívánnak egymástól, csak ami tisztességes és helyes, s nemcsak becsülik-szeretik, hanem tisztelik is egymást. Mert a legnagyobb ékességétől fosztja meg a barátságot az, aki a tisztelettől fosztja meg.
Maga az indulat ténye káros. Mert akit erős lelkű, bátor férfinek nevezünk, attól elvárjuk, hogy szilárd, nyugodt, komoly legyen, megvessen minden emberi gyarlóságot. Ilyen azonban nem lehet az, aki szomorkodó, félénk, sóvárgó vagy szenvedélyes természetű. Mindez csak azokra jellemző, akik az emberi történéseket lényegesebbnek tartják lelküknél.
Mivel pedig mindennemű képmutatás bűnös – mert lehetetlenné teszi az igazság megítélését s elferdíti azt –, éppen ezért a barátsággal is szögesen ellentétes: kiküszöböli ugyanis az őszinteséget, amely nélkül a „barátság” elnevezés értelmét veszti.
Mit ér, ha az utánad következő korok megemlékeznek rólad, amikor a korábbiak nem emlegettek, jóllehet akkor sem éltek kevesebben, sőt bizonyára derekabb férfiak voltak?
Mennyivel helyesebben járnak el a sztoikusok, akiket ti megrótok: ők ugyanis úgy vélik, hogy a bölcsek még az ismeretlen bölcseknek is barátai! Nincs szeretetre méltóbb ennél az erénynél, amelyet ha valaki megszerez, szeretni fogjuk, legyen bármelyik népből is való.
Athénban híg a levegő: némelyek úgy vélik, ettől olyan éles eszűek az attikaiak.
Tagadhatatlanul nagy munka, nehéz feladat; de minden nemes tett fáradalommal jár.
A legnehezebb dolog valóban az, hogy magával a lélekkel meglássuk a lelket, és nyilvánvalóan ez az értelme Apolló tanácsának, amellyel arra figyelmeztet, hogy mindenki ismerje meg önmagát. Bizonyosra veszem, hogy nem a testrészeink, termetünk, vagy külsőnk megismerésére utasít. Nem vagyunk azonosak a testtel, s amikor neked erről beszélek, nem a testedhez szólok. Tehát amikor ezt mondja: „ismerd meg magadat”, ezzel azt mondja: „ismerd meg a lelkedet ”. Mert a test olyan, mintha edény volna, a léleknek mintegy befogadó helye; amit a lelked tesz, azt teszed te.
Ha ebben a háborúban mi győzünk, nemigen tudom megmondani, milyen államunk lesz, de az biztos, hogy ha veszítünk, nem lesz köztársaság.
Hogyan lehetne kellemes az olyan élet, amelyből hiányzik az észszerűség, a mértéktartás?
Megmarad az öregekben a szellemi frissesség, csak maradjon meg az érdeklődés és a szorgalom.
Én egyaránt dicsérem az ifjat, ha van benne valami az öregből, és az öreget, akiben van valami az ifjúból; aki így él, az testben lehet öreg, de lélekben sohasem.
Már fiatal korunkban gondolni kell, hogy a halált semmibe vegyük; ezen felkészülés nélkül senki sem élhet nyugodt lélekkel. Mert hiszen bizonyos, hogy meg kell halni, és nem bizonyos, hogy épp a mai napon-e. Aki tehát a minden órában leselkedő haláltól retteg, hogyan tud kiegyensúlyozott lélekkel élni?
Nem a békét nem akarom én, hanem a béke nevével álcázott háborútól rettegek. Ezért, ha élvezni kívánjuk a békét, háborút kell viselnünk; ha lemondunk a háborúról, sosem fogjuk élvezni a békét.
Nem is tudom: ha kioltják az istenek iránti kegyeletet, nem semmisítik-e meg a hűséget és az emberi társadalmat, egyszersmind legkiválóbb erényét: az igazságot.
Jellemző a balgaságra, hogy mások hibáit észreveszi, a sajátjairól megfeledkezik.
Minden indulat nyomorúság, de a bánkódás kínzókamra. A szenvedélyes vágy éget, a felfokozott öröm könnyelművé tesz, a félelem megaláz, de a bánkódás még nagyobb bajt okoz: sorvadást, kínlódást, levertséget, torzulást; a lelket marja, szétrágja, teljesen tönkreteszi.
A következő gondolatot tartsd szemed előtt: a lélek nagysága és minél magasabb csúcsra emelése – ami legjobban a fájdalom megvetésében, semmibe vételében nyilvánul meg – minden dolog közül kiemelkedően legszebb, s különösen szép akkor, ha nincs közönsége, ha nem tart igényt a tapsra, s enélkül is örömét leli saját magában. Dicséretesebbnek tartom mindazt, ami magamutogatás nélkül, közönség jelenléte nélkül történik. Nem mintha kerülni kellene a közönséget – hiszen minden nemes tett világosságra kívánkozik –, de az erénynek nincs igazabb nézőközönsége a lelkiismeretnél.
Kapcsolódó személyek és kategóriák:
Marcus Tullius Cicero munkássága jelentős hatással volt a nyugati gondolkodásra a jog, a politika és a filozófia területén.
Ebben a gyűjteményben Cicero legfontosabb és legemlékezetesebb idézeteit találod a jogról, az igazságról, a retorikáról, a filozófiáról, az etikáról, a politikáról, a barátságról, a kötelességről, a bölcsességről és a köztársaságról.
Cicero ékesszóló és meggyőző szavai bepillantást engednek az ókori római társadalomba és a politikai életbe, miközben örökérvényű tanácsokat adnak az erényes élethez és a közjó szolgálatához.
Merülj el Marcus Tullius Cicero idézeteiben, ha érdekel az ókori Róma története és filozófiája, ha inspirációt keresel a jog és a politika területén, vagy ha szeretnéd megismerni egy nagy gondolkodó meglátásait az emberi természetről és a társadalomról.