A barátsággal sosem szabad betelni úgy, mint egyéb dolgokkal: minél régebbi, annál édesebb, miként a borból is az, amelyik kiállta az idő múlását.
Nincs annál nagyobb szégyen, mint korábbi meghitt barátunkkal háborúskodni.
Legszebb emlék a szeretet, melyet mások szívében hagyunk magunk után.
A háznak a becsületét a házigazda adja meg, és nem a ház a házigazdának.
Jobb, amit a természet visz végbe, mint ami mesterségesen készül.
Nincs olyan abszurd dolog, amit egy filozófus még nem mondott ki.
A filozófusok legnagyobb szégyenének tartom, hogy életmódjuk tanaikkal furcsa ellentmondásban van.
Minden, ami emberi, törékeny és esendő; ezért kell keresnünk olyanokat, akiket szerethetünk, s akik viszontszeretnek, mert ha a szeretet és a rokonszenv érzését elveszítjük, elvesztettünk mindent, ami az életben fontos lehet.
A barátság első törvénye ez: barátainktól tisztességes dolgot kérjünk, s barátság címén csak tisztességes dolgot tegyünk.
Nem csak a szerencse vak, többnyire azokat is elvakítja, akiket kegyeibe fogad.
Mindenki tévedhet, de csak a balga ragaszkodik tévedéséhez.
Aki igaz barátjára néz, mintegy saját énjét szemléli benne. Azért az, akinek jó barátai vannak, távollétében is jelen van, akkor is bővelkedik, ha szükséget szenved, akkor is erős, ha gyengeség vesz erőt rajta. És ami még hihetetlenebb: holta után is él, mert életben maradt barátainak tisztelete, emlékezése, gyásza kíséri. Ezért van, hogy boldogok a megholtak, mert örökké élnek barátaik emlékezetében, és dicsők az élők, mert a síron túl is megtartották szeretetüket barátaik iránt.
Mindenki tévedhet, de csak a balga ragaszkodik tévedéséhez.
A halottak az élők emlékezetében élnek tovább.
A barátság növeli a boldogságot és mérsékli a szenvedést azzal, hogy megduplázza örömünket és megosztja szomorúságunkat.
Mindenki szeretné megérni az öregséget, de ha elérte, szidja.