Különben én most nem vágyakozom az ifjak erejére […], mint ahogy ifjúkoromban sem vágyakoztam a bikáéra vagy az elefántéra. Amink van, azt kell felhasználni, és akármit teszünk, tegyük erőnkhöz képest.
Kevesebben akarnak valóban erényesek lenni, mint annak látszani.
Az államnak egyik formája sem rútabb annál, mint amelyben a leggazdagabbakat a legjobbaknak tartják.
Nem az vagy, amit alakod mutat: az értelem adja mindenki lényegét, nem a külső, amire ujjal lehet mutogatni.
A barátságot sem nyereségvágytól vezérelve tartjuk kívánatosnak, hanem azért, mert magában a szeretetben van teljes jutalma.
Akinek a füle pedig annyira süket az igazmondás előtt, hogy még barátjától sem képes meghallgatni az igazat, az elveszett ember.
A barátsággal sosem szabad betelni úgy, mint egyéb dolgokkal: minél régebbi, annál édesebb, miként a borból is az, amelyik kiállta az idő múlását.
Nincs annál nagyobb szégyen, mint korábbi meghitt barátunkkal háborúskodni.
Legszebb emlék a szeretet, melyet mások szívében hagyunk magunk után.
A háznak a becsületét a házigazda adja meg, és nem a ház a házigazdának.
Jobb, amit a természet visz végbe, mint ami mesterségesen készül.
Nincs olyan abszurd dolog, amit egy filozófus még nem mondott ki.
A filozófusok legnagyobb szégyenének tartom, hogy életmódjuk tanaikkal furcsa ellentmondásban van.
Minden, ami emberi, törékeny és esendő; ezért kell keresnünk olyanokat, akiket szerethetünk, s akik viszontszeretnek, mert ha a szeretet és a rokonszenv érzését elveszítjük, elvesztettünk mindent, ami az életben fontos lehet.
A barátság első törvénye ez: barátainktól tisztességes dolgot kérjünk, s barátság címén csak tisztességes dolgot tegyünk.
Nem csak a szerencse vak, többnyire azokat is elvakítja, akiket kegyeibe fogad.
