Van-e értelmetlenebb dolog, mint elfogadni azt, amit nem tudunk?
Marcus Tullius Cicero
i. e. 106. január 3. - i. e. 43. december 7.
ókori római író, filozófus és politikus
Ó, elviselhetetlen bajok! Mégis elviseljük őket.
A halál után is van érzés, és az életből távozás nem pusztítja el
annyira az embert, hogy teljesen megsemmisüljön.
Annak megállapítása, hogy ki a bölcs, talán a leginkább bölcshöz illő feladat.
A képzeletszülte koholmányokat megcáfolja az idő, és jóváhagyja a természet ítéletét.
Semmiképpen sem akarom akadályozni, hogy ellenem írjanak, sőt ezt kifejezetten óhajtom. Mert Görögországban sem állt volna soha akkora becsben a filozófia, ha nem élesztették volna a legbölcsebb emberek vitái és ellenvéleményei.
Az a bölcs, aki saját magán nem tud segíteni, hiába bölcs.
Rajtad kívül nincs jobb barátom, mint az egyedüllét. Eközben minden társalgásomat kizárólag az irodalommal folytatom.
Vedd hozzá a mérsékelt táplálkozás eredményeként előálló szikár testalkatot, töretlen egészséget, és hasonlítsd össze velük az izzadókat, böfögőket, akik úgy teletömik magukat étellel, mint a hizlalt ökör – akkor belátod, hogy akik legjobban hajszolják a gyönyöröket, azok élvezik a legkevésbé. A táplálkozás örömét az étvágy biztosítja, nem a jóllakás.
Nagy szellemi erőt kíván az elme elvonatkoztatása az érzékszervektől, és a gondolkodás függetlenítése a megszokástól.
Különben én most nem vágyakozom az ifjak erejére […], mint ahogy ifjúkoromban sem vágyakoztam a bikáéra vagy az elefántéra. Amink van, azt kell felhasználni, és akármit teszünk, tegyük erőnkhöz képest.
Kevesebben akarnak valóban erényesek lenni, mint annak látszani.
Senki sem lehet boldog erény nélkül.
Az államnak egyik formája sem rútabb annál, mint amelyben a leggazdagabbakat a legjobbaknak tartják.
Nem az vagy, amit alakod mutat: az értelem adja mindenki lényegét, nem a külső, amire ujjal lehet mutogatni.
A barátságot sem nyereségvágytól vezérelve tartjuk kívánatosnak, hanem azért, mert magában a szeretetben van teljes jutalma.
Akinek a füle pedig annyira süket az igazmondás előtt, hogy még barátjától sem képes meghallgatni az igazat, az elveszett ember.
A barátsággal sosem szabad betelni úgy, mint egyéb dolgokkal: minél régebbi, annál édesebb, miként a borból is az, amelyik kiállta az idő múlását.
A barátság egyenlők között jön létre, ha nem, egyenlővé teszi a barátokat.
Nincs annál nagyobb szégyen, mint korábbi meghitt barátunkkal háborúskodni.
