Sosem bánhatsz meg semmit az életedben. Meg kell hoznod a döntést, és együtt kell élned vele. Függetlenül attól, helyes-e vagy helytelen, egyszerűen csak ki kell belőle hoznod a legtöbbet. Előrántod a fegyvered, és reméled, hogy változtathatsz, vagy pozitív irányba terelheted a dolgokat.
Cápa? Nem, inkább úgy szeretek gondolni magamra, mint egy párducra. A cápa a hátad mögül támad a tudtod nélkül. A párducról viszont tudod, hogy jön, de így is elkap.
Mindig könnyen túlteszem magam a csalódásokon és a negatív gondolatokon. Az élet megy tovább, és minden újabb nap újabb pozitívumot hoz. Néha az embernek egyszerűen csak tovább kell lépnie.
Ne vívódj azon, hogy mi ment rosszul, helyette koncentrálj a következő lépésre. Az energiád fordítsd arra, hogy továbbhaladj, és megtaláld a választ.
Már eljutottam arra a pontra, hogy nem igazán érdekelnek az emberek véleményei. Ez az, aki vagyok, és ha nem fogadod el, akkor nem érdekel. A legrosszabb dolog az, ha megtagadod saját magad.
El kell fogadnod azt, aki vagy, és büszkének kell lenned rá, és ez az, amit én tenni próbálok.
Ha valamit nagyon akarsz, ne hagyd, hogy mások meggyőzzenek arról, hogy nem tudod elérni.
Mindig hinned kell önmagadban. Én szerencsés vagyok, mert egész életemben tudtam hinni saját magamban. Ennek köszönhetem azt, hogy most itt tartok.
Amikor eltűnik valami negatív, és pozitív kerül a helyére: olyan ez, mint egy áramkör. Elég, ha csak egy biztosíték rossz, máris dobhatod ki az egész egységet. De ha kicseréled a biztosítékot, minden működik újra.
Sosem a győzelmekért imádkozom, sem a szerencséért. Csak annyit kérek, hogy ki tudjam hozni magamból, ami bennem van. Tudom, hogy nagyszerű tudok lenni, de ha valami az utadat állja, nem mindig tudod megmutatni.
Hosszú volt az út és olyan, amire tényleg büszke vagyok – nem volt végig tökéletes. Sok csapda volt és sok hiba történt. De legvégül ez tette lehetővé, hogy ott legyek, ahol ma tartok.