1985. jan. 7. -
brit autóversenyző, hétszeres Formula–1-es világbajnok
Időt kell szakítani a dolgokra, minden reggel mielőtt reggelizem, imádkozom. Valójában minden alkalommal, amikor eszem, imádkozom. Néha csak pár másodperc, egy perc, bármennyi is, szakítok rá időt. Mindenki beszélget, de én közbeszólok, hogy bocsánat, egy pillanat, és máris megteremtem a lehetőséget az imára.
Nekem minden egyes nap gondolnom kell a bőrszínemre, mert emlékeztetnek rá.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Világszerte afrikaiak kegyetlen gyilkosait ünneplő szobrok állnak még mindig, és üzenik, hogy ez a történelem, de felelősségre vonás, az nincs.
Több száz éve alkotott, ma már irreleváns szabályok és hiedelmek vannak még érvényben, és mérgezik meg a társadalmat.
Döbbenetes, hányan meglepődnek azon, hogy az autóversenyzéshez fittnek kell lenned. Egyetlen más sportághoz sem hasonlít, nem olyan, mint mondjuk a kosárlabda. Bárki megpróbálhat úgy játszani, mint LeBron. Nem fog ugyan menni, de felmehet a pályára és kipróbálhatja. Ilyen autókat viszont az átlagember nem vezet. Fogalmuk sincs arról, hogy megy.
Bárki képes súlyokat emelni, felüléseket csinálni. A muay thai azért élvezetes, mert rohadt nehéz! Folyton magad előtt tartani a karod, ütni, könyökölni, magasan, sípcsontra, térddel rúgni. Rengeteg benne a koordináció, a mozgás és a technika.
Minden évben, amikor eljön a karácsony, döntést kell hoznom. Akarok-e tovább vezetni? Akarom-e folytatni a versenyzést? Szerintem egészséges dolog lefolytatni önmagaddal ezt a beszélgetést.
Egyszerűen csak imádom, amit csinálok! Nagyon szeretem, és ez mindig újra tudatosul bennem, amikor felhúzom a kesztyűt. Eleinte szenvedélynek indult, de most már sokkal mélyebb kötödésem van a sporthoz. Még most is úgy érzem, hogy ki kell érdemelnem a helyem a mezőnyben, hiába van öt világbajnoki címem. Nem dőlhetek hátra, hogy itt vagyok, várom az ajánlatokat. Minden alkalommal újra ki kell mennem a pályára, hogy legyőzzem a többieket. Évről évre jobban ki kell vennem a részem a csapatmunkából, motiválni a tagokat.
Sosem lesz mindenki boldog, de addig, amíg úgy érzem, valami pozitívat teszek, hű maradok magamhoz, és akár a legkisebb módon is segíthetek, addig szerintem jót cselekszem.
Volt olyan időszak, amikor mindenki a környezetvédelemről beszélt, de igazából csak annyi történt, hogy újrahasznosították a papírt az irodákban. Ez nem elég, ma már ennél sokkal nagyobb problémáról beszélünk.
Tisztában vagyok azzal, mekkora hatással lehetek emberekre, és a visszajelzéseikből én magam is energiát tudok nyerni.
A mai társadalomban az emberek folyamatosan fotóznak, különböző filterekkel szerkesztgetik a képeiket, amiket aztán feltöltenek, és várják a hozzászólásokat. Én ezen már túl vagyok. Nem mondom, hogy fiatalabb koromban nem érdekelt az ilyesmi, de ezt a felületet most már másra használom.
Ahogy idősödsz, egyre nő a tiszteleted mások iránt, mint ahogyan például a szüleid iránt is. Ez egyszerűen így működik, része a felnövésünknek.
Emlékszem, mikor 22 évesen bekerültem a Forma-1-be. A tehetségem adott volt, de nem volt semmilyen tapasztalatom, és nem voltam elég érett.
Tudom, hogy rám figyelnek az emberek, de ettől függetlenül nem gondolom, hogy egy ember véleménye fontosabb a másikénál.
Tisztában vagyok a felelősségeimmel, megértem a világ problémáit, és azt, hogy erre én hogyan lehetek hatással.
A fiataloknak annyit mondanék, hogy mindig legyenek pozitív emberek között, és maradjanak távol a negatív gyerekektől az iskolában, belőlük ugyanis sok van. Tűzz ki magadnak célokat, merj álmodni! Ne higgy a tanárnak, vagy az igazgatónak, ha azt mondja, nem tudod megcsinálni. Azt mondanám, hogy hallgass a szüleidre, de néha ők is tévedhetnek. A lényeg, hogy soha ne add fel, és mindig bízz magadban! Ez a legfontosabb. Ha ez nincs meg, és valaki másra támaszkodsz, akkor az a valaki nem feltétlenül fog veled annyit törődni, mint amennyit te tudnál magaddal.
Nem tudom, hogy a bennem lévő potenciálnak mikor érem el a határát. Nem tudom, hogy meddig élek, de azért hajtok nap mint nap, hogy megtudjam, hol a határ. Ez mozgat.
Egy rossz napon is elég csak ránéznem a szurkolóimra. Elképesztő látni, hogy milyen szenvedélyesek, és ők is részesei az utazásomnak. Ilyenkor azt mondom, hogy ha ők is itt vannak ilyen korán, miattam, akkor nekem is tennem kell a dolgomat.
