Egy dolgot megígérhetek: ha 20 év múlva visszatekintek a sportra, egyetlen fiatal versenyzőt sem fogok leszólni, aki áttörést és sikereket ér el. Mert szerintem idősebb versenyzőként mindannyiunknak felelőssége, hogy fényt mutassunk és bátorítást adjunk nekik. Jönni fog ugyanis valaki, legyen az akár Max Verstappen, akár valaki más, aki célba veszi az én rekordjaimat is. Teljesen hibás hozzáállás abban bízni, hogy nem dönti azokat meg senki. Ehelyett biztatnunk kell majd ezeket a versenyzőket, hogy a bennük lakozó teljes potenciált ki tudják aknázni. Ha pedig ez azt eredményezi, hogy felülírják a rekordjainkat, az elképesztő lesz.
Lewis Hamilton
1985. jan. 7. -
brit autóversenyző, hétszeres Formula–1-es világbajnok
Minden sportban gyakori beszédtéma, hogy ki minden idők legjobbja, de szerintem szinte lehetetlen összehasonlítani az egyéneket. Nem is csak a különböző korok miatt, hanem azért, mert emberként is fejlődünk. Én egyáltalán nem tartom fontosnak egymás méregetését. Ami számomra fontos, az az utazás: büszke vagyok arra, hogy az itt eltöltött időm alatt mi mindenre voltam képes, mi mindenen mentem keresztül. Ezalatt rengeteg hibát is elkövettem, de ilyen az élet – mindannyian hibázunk.
Vallásos családban nőttem fel. Gyerekkoromban rengeteget jártam templomba. A versenyzés közbeszólt, de még mindig elmegyek misére, ha otthon vagyok, akár az Egyesült Államokban, akár Monacóban, azért, mert úgy gondolom, hogy Isten nélkül nem lennék ott, ahol ma vagyok. Nem lennének meg ezek a lehetőségeim. Ezért azt gondolom, nagyon-nagyon fontos, hogy közel maradjak hozzá.
Bármelyik nap bármi megtörténhet, de érzem, hogy Isten rajtam tartja a kezét.
Időt kell szakítani a dolgokra, minden reggel mielőtt reggelizem, imádkozom. Valójában minden alkalommal, amikor eszem, imádkozom. Néha csak pár másodperc, egy perc, bármennyi is, szakítok rá időt. Mindenki beszélget, de én közbeszólok, hogy bocsánat, egy pillanat, és máris megteremtem a lehetőséget az imára.
Nekem minden egyes nap gondolnom kell a bőrszínemre, mert emlékeztetnek rá.
Világszerte afrikaiak kegyetlen gyilkosait ünneplő szobrok állnak még mindig, és üzenik, hogy ez a történelem, de felelősségre vonás, az nincs.
Több száz éve alkotott, ma már irreleváns szabályok és hiedelmek vannak még érvényben, és mérgezik meg a társadalmat.
Döbbenetes, hányan meglepődnek azon, hogy az autóversenyzéshez fittnek kell lenned. Egyetlen más sportághoz sem hasonlít, nem olyan, mint mondjuk a kosárlabda. Bárki megpróbálhat úgy játszani, mint LeBron. Nem fog ugyan menni, de felmehet a pályára és kipróbálhatja. Ilyen autókat viszont az átlagember nem vezet. Fogalmuk sincs arról, hogy megy.
Bárki képes súlyokat emelni, felüléseket csinálni. A muay thai azért élvezetes, mert rohadt nehéz! Folyton magad előtt tartani a karod, ütni, könyökölni, magasan, sípcsontra, térddel rúgni. Rengeteg benne a koordináció, a mozgás és a technika.
Minden évben, amikor eljön a karácsony, döntést kell hoznom. Akarok-e tovább vezetni? Akarom-e folytatni a versenyzést? Szerintem egészséges dolog lefolytatni önmagaddal ezt a beszélgetést.
Egyszerűen csak imádom, amit csinálok! Nagyon szeretem, és ez mindig újra tudatosul bennem, amikor felhúzom a kesztyűt. Eleinte szenvedélynek indult, de most már sokkal mélyebb kötödésem van a sporthoz. Még most is úgy érzem, hogy ki kell érdemelnem a helyem a mezőnyben, hiába van öt világbajnoki címem. Nem dőlhetek hátra, hogy itt vagyok, várom az ajánlatokat. Minden alkalommal újra ki kell mennem a pályára, hogy legyőzzem a többieket. Évről évre jobban ki kell vennem a részem a csapatmunkából, motiválni a tagokat.
Sosem lesz mindenki boldog, de addig, amíg úgy érzem, valami pozitívat teszek, hű maradok magamhoz, és akár a legkisebb módon is segíthetek, addig szerintem jót cselekszem.
Volt olyan időszak, amikor mindenki a környezetvédelemről beszélt, de igazából csak annyi történt, hogy újrahasznosították a papírt az irodákban. Ez nem elég, ma már ennél sokkal nagyobb problémáról beszélünk.
Tisztában vagyok azzal, mekkora hatással lehetek emberekre, és a visszajelzéseikből én magam is energiát tudok nyerni.
A mai társadalomban az emberek folyamatosan fotóznak, különböző filterekkel szerkesztgetik a képeiket, amiket aztán feltöltenek, és várják a hozzászólásokat. Én ezen már túl vagyok. Nem mondom, hogy fiatalabb koromban nem érdekelt az ilyesmi, de ezt a felületet most már másra használom.
Ahogy idősödsz, egyre nő a tiszteleted mások iránt, mint ahogyan például a szüleid iránt is. Ez egyszerűen így működik, része a felnövésünknek.
Emlékszem, mikor 22 évesen bekerültem a Forma-1-be. A tehetségem adott volt, de nem volt semmilyen tapasztalatom, és nem voltam elég érett.
Tudom, hogy rám figyelnek az emberek, de ettől függetlenül nem gondolom, hogy egy ember véleménye fontosabb a másikénál.
Ahogy öregszel, egyre jobban megérted a dolgokat.
