Mindenki másképpen kezeli a dolgokat. Számomra a higgadtság és az összeszedettség létfontosságú. Ha néha el is ragadnak az érzelmek, fontos visszatérned a magad kis buborékjába, anélkül, hogy hagynád, hogy bármi megzavarjon.
Charles Leclerc
1997. október 16.-
monacói autóversenyző
Azt hiszem, elég erős vagyok a kerék a kerék elleni párharcban és igyekszem folyamatosan fejlődni. Gokartos korunk óta ismerjük egymást, és volt már néhány nagyszerű párharcunk. Úgy gondolom, ezek mind hozzájárultak a vezetési stílusunk fejlődéséhez. (A Max Verstappen elleni küzdelemről.)
Amikor az autóban ülök, szeretek vizuális módon egy tökéletes kört menni azelőtt, hogy készen állnék az első körre a versenyen.
Először a 7-es rajtszámot akartam, de az már Kimié volt. Ezek után a 10-es szám volt az, amit szerettem volna, de a szezon közepén Gasly csatlakozott, és elvitte, így esett a választásom a 16-os számra. 1+6 az 7, és ez egyúttal a születésnapom is, szóval emiatt szeretem ezt a számot.
A Forma-1 egészen addig elképzelhetetlennek tűnik, míg meg nem érkezel, és meg nem kapod az első ülésedet.
Az autók valóban egyre biztonságosabbak, de ha 340 km/órás sebességgel száguldasz, az sosem lesz biztonságos. Ezt már a kezdetektől fogva tudtam.
Sajnos elég korán elvesztettem az édesapámat. Ez megváltoztatja az embert. Örökre megváltoztat.
Ahhoz, hogy fejlődj, be kell ismerned a hibáidat, és meg kell értened azokat. Nekem ez a hozzáállás bevált, de nem biztos, hogy ez mindenki számára járható út.
A piros autónak már akkor megszállottja voltam, mikor még azt se tudtam, hogy Ferrarinak hívják.
Apám mutatta be nekem a motorsportot, nem tudom, hogy nélküle mi lett volna belőlem. Habár úgy gondolom, talán végül így is, úgy is autóversenyzővé váltam volna, hiszen a DNS-emben van, ezt szeretem a legjobban csinálni. Mégsem hiszem, hogy nélküle a Formula-1-ig jutottam volna.