Annyira furcsa korban élünk. Az emberek imádnak negatívak lenni, ahogy lehetőségük adódik erre, még a legkisebb dolgokban is egyszerűen negatívak. Ez szerintem a nehéz időknek tudható be, amiben élünk.
Vannak napok, melyekről tudod, hogy örökké emlékezetesek maradnak, és a mai, az első napom Ferrari-versenyzőként, pontosan ilyen. Szerencsés vagyok, hogy olyan dolgokat érhettem el a karrierem során, amikről soha nem is álmodtam volna, de egy részem mindig is ragaszkodott ahhoz az álomhoz, hogy egyszer vörösben versenyezhessek. Ma valóra vált ez az álom, és ennél boldogabb nem is lehetnék. Ma egy új korszakot kezdünk ennek az ikonikus csapatnak a történetében, és alig várom, hogy lássam, milyen történetet írunk együtt.
(2024. 01. 20.)
Imádok idejönni! Budapest gyönyörű, különleges város, mindig tartogat meglepetéseket. Ugyanakkor eddig még nem volt alkalmam istenigazából felfedezni, most azt tervezem, magyar barátaim segítségével ezt pótolom.
Sosem mondtam azt, hogy a nyolcadik világbajnoki cím egy stoptábla lenne számomra. De ez majd csak akkor derül ki, ha tényleg eljutok idáig.
Az első Forma–1-es évemben csak huszonkét éves voltam. Még gyerek voltam, tapasztalatlan. Gyors, de akkoriban nem éreztem valami jól magam a bőrömben. Még csak próbáltam felfedezni a személyiségemet, hogy kivé akarok válni. Ma sokkal boldogabb vagyok, mint akkoriban, és tudom, ki vagyok. Ismerem a céljaimat, a pályán kívülieket is, és elmondhatom, hogy sok mindent jól csináltam. Élvezem, amit csinálhatok. És mindannyiunknak tanulnunk kell, sosem mondhatjuk azt, hogy soha.
Amikor megérkeztem az F1-be, akkor nekem is az volt a célom, hogy kihívást jelentsek azoknak a versenyzőknek, akik már sikeresek a sorozatban. Mondhatni meg akarod mutatni, hogy milyen kemény, milyen jó versenyző vagy hozzá képest.
Olyasvalaki vagyok, aki nagyon-nagyon keményen bánik magával. Azt hiszem, meg kellett tanulnom az utam során, hogy nem lehet semmit tenni azzal, ami a múltban történt. Az ember persze rágódhat rajta, ameddig csak akar, de nem egészséges. Ami fontos, hogy tanuljunk a történtekből, tovább lépjünk, és megbizonyosodjunk arról, hogy nem fordul elő újra.
Természetesen jó lett volna a karrierem folyamán valamikor a Ferrarinál versenyezni, de a dolgok okkal történnek: a Mercedes a családom, örökké a Mercedes versenyzője leszek, ahogy korábban Stirling Moss.
Sok rajongó, ha lehetőséget kap rá, hogy a közelembe kerüljön, egész testében reszket az izgalomtól, és emlékszem, hihetetlennek tartottam, hogy bárkiből ilyen érzéseket váltsak ki. Végső soron én is csak egy ember vagyok. Nem vagyok olyan nagy sztár, mint akiket a tévében látni. Nincs bennem semmi különös.
Emlékszem, hogy mielőtt eljutottam volna az F1-ig, nagy Kimi-rajongó voltam, mindig az ő autójával mentem a videójátékokban, szóval hihetetlen élmény ellene versenyezni, és veszítettem egy bajnokságot vele szemben, de remek csatákat vívtunk, szóval hiányozni fog. Ő volt az egyik legjobb pilóta, aki ellen csatáztam. Mindig fair volt, és ő az egyik legügyesebb is. Mindig megvolt a kellő tisztelet a pályán.
Én mindig úgy érzem, hogy a megélt tapasztalatokat erővé lehet konvertálni, és én pontosan ezt teszem. Beleteszem az edzéseimbe, a munkámba.
Egy dolgot megígérhetek: ha 20 év múlva visszatekintek a sportra, egyetlen fiatal versenyzőt sem fogok leszólni, aki áttörést és sikereket ér el. Mert szerintem idősebb versenyzőként mindannyiunknak felelőssége, hogy fényt mutassunk és bátorítást adjunk nekik. Jönni fog ugyanis valaki, legyen az akár Max Verstappen, akár valaki más, aki célba veszi az én rekordjaimat is. Teljesen hibás hozzáállás abban bízni, hogy nem dönti azokat meg senki. Ehelyett biztatnunk kell majd ezeket a versenyzőket, hogy a bennük lakozó teljes potenciált ki tudják aknázni. Ha pedig ez azt eredményezi, hogy felülírják a rekordjainkat, az elképesztő lesz.
Minden sportban gyakori beszédtéma, hogy ki minden idők legjobbja, de szerintem szinte lehetetlen összehasonlítani az egyéneket. Nem is csak a különböző korok miatt, hanem azért, mert emberként is fejlődünk. Én egyáltalán nem tartom fontosnak egymás méregetését. Ami számomra fontos, az az utazás: büszke vagyok arra, hogy az itt eltöltött időm alatt mi mindenre voltam képes, mi mindenen mentem keresztül. Ezalatt rengeteg hibát is elkövettem, de ilyen az élet – mindannyian hibázunk.
Vallásos családban nőttem fel. Gyerekkoromban rengeteget jártam templomba. A versenyzés közbeszólt, de még mindig elmegyek misére, ha otthon vagyok, akár az Egyesült Államokban, akár Monacóban, azért, mert úgy gondolom, hogy Isten nélkül nem lennék ott, ahol ma vagyok. Nem lennének meg ezek a lehetőségeim. Ezért azt gondolom, nagyon-nagyon fontos, hogy közel maradjak hozzá.
Bármelyik nap bármi megtörténhet, de érzem, hogy Isten rajtam tartja a kezét.
Időt kell szakítani a dolgokra, minden reggel mielőtt reggelizem, imádkozom. Valójában minden alkalommal, amikor eszem, imádkozom. Néha csak pár másodperc, egy perc, bármennyi is, szakítok rá időt. Mindenki beszélget, de én közbeszólok, hogy bocsánat, egy pillanat, és máris megteremtem a lehetőséget az imára.
Nekem minden egyes nap gondolnom kell a bőrszínemre, mert emlékeztetnek rá.
Világszerte afrikaiak kegyetlen gyilkosait ünneplő szobrok állnak még mindig, és üzenik, hogy ez a történelem, de felelősségre vonás, az nincs.
Több száz éve alkotott, ma már irreleváns szabályok és hiedelmek vannak még érvényben, és mérgezik meg a társadalmat.
Döbbenetes, hányan meglepődnek azon, hogy az autóversenyzéshez fittnek kell lenned. Egyetlen más sportághoz sem hasonlít, nem olyan, mint mondjuk a kosárlabda. Bárki megpróbálhat úgy játszani, mint LeBron. Nem fog ugyan menni, de felmehet a pályára és kipróbálhatja. Ilyen autókat viszont az átlagember nem vezet. Fogalmuk sincs arról, hogy megy.