Öt éves koromban édesanyám mindig azt mondta, hogy a boldogság a kulcs az élethez. Amikor iskolába jártam megkérdezék, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, amire azt feleltem, hogy ‘Boldog’. Azt mondták, hogy nem értem a feladatot, mire azt válaszoltam, hogy nem értik az életet.
Megkaptuk a szeretet ajándékát, de a szeretet olyan, mint egy drága növény… Öntöznöd kell, nevelned kell és nagyon törődnöd vele.
Tizenkét éves korom körül azt gondoltam magamról, hogy zseni vagyok, csak senki nem veszi észre.
Nincs pokol alattunk,
Fölöttünk csak az ég,
Képzeld el az összes embert,
Ahogy csak a mának él.
Öregedjünk meg együtt,
A sors bármit is rendel.
Így állunk elébe mi,
Ketten, egy szerelemmel.
A művészet mindig a fájdalom kifejezése. Talán az egész élet is, minden, amit csinálunk, de különösen a művészek élete – ezért van az, hogy annyit bántják őket. Nemcsak a művészetükben adnak hangot a fájdalomnak, hanem az életükben is, mások meg nem szívesen szembesülnek azzal, hogy az élet csupa kín.
Nincs szükséged senkire, hogy megmondja, hogy te ki vagy, mi vagy. Te az vagy, aki vagy.
A lényeg, hogy ne foglalkozz a jövővel és a múlttal, a lényeg az, hogy békülj meg a jelennel.
Kifényesítheted cipőd, viselhetsz öltönyt,
Fésülheted a hajad, és lehetsz nagyon csinos,
Elrejtheted arcod egy mosoly mögött.
Csak egy dolgot nem titkolhatsz el:
Azt, amikor belül összeroppansz.
Hogyan érezhetnék valamit, amikor nem tudom, hogy hogyan kell érezni?
Hogyan lehetnének érzéseim, amikor minden érzésemet visszautasították?
Hogyan adhatnék szeretetet, amikor azt sem tudom, mi az?
Az élet az, ami velünk történik, miközben nekünk teljesen más terveink vannak.
Képzeld csak: nincsen ország
Ne mondd, hogy „nem hiszem”
Nincs miért ölni-halni
Még a vallásért sem
Képzeld csak: minden ember
békében együtt él.
Isten azért teremtette a zenét, hogy szavak nélkül tudjunk imádkozni.
Mindenki fél az ismeretlentől. Az ismeretlen nem több, mint ami… És a tőle való félelem kényszerít mindenkit arra, hogy állandóan körbe-körbe rohanjon, álmokat, ábrándokat, háborúkat, békét, szeretetet, gyűlöletet hajszolva – pedig ez nem csak illúzió. Az ismeretlen nem több, mint ami. Fogadd el, hogy ismeretlen, és zavartalanul fogsz hajózni. Mindent tarts ismeretlennek, és megnyered a játékot. Csupán erről van szó. Nem igaz?