Mindannyian isteni teremtők vagyunk, függetlenül bőrszíntől, nemtől, kultúrától, társadalmi helyzettől, műveltségtől,vallási hovatartozástól, sőt, még a múltbeli hibáinktól is.
Joe Dispenza
1962. március 22. -
amerikai kutató, bestseller író, és nemzetközi előadó
Az emberi elmében és a kvantummező végtelen lehetőségeinek elméjében megvan a kitartás, a meggyőződés és a koncentrációs képesség bármiféle lehetséges jövő megvalósításához. Ehhez azonban a két elmének együtt kell működnie, hogy életre hívják azt a jövőbeni valóságot, ami a lehetőségek síkján már most is létezik.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Ha kitartóan hiszel a lehetőségben, és szenvedélyesen azon fáradozol, hogy kézzelfogható valósággá változtasd, megtörténik a csoda.
A tanult és átélt dolgok nagy része beépül biológiai „énünkbe ”, és úgy hordjuk azt,mint valami ruhát.
A legnagyobb hazugság, amit mondtak nekünk, hogy lineáris lények vagyunk, akik lineáris életet élnek. Dimenzionális lények vagyunk, akik dimenzionális életet élnek.
A meditáció során képes vagy letenni a tested, elszakadni a külső környezetedtől, megfeledkezni az időről és a jelen pillanatban lenni. A cél az, hogy meghaladd az analitikus elmédet, hogy a belső gondolataid valóságosabbá váljanak, mint a külvilág, azért, hogy vizualizálhass és elkezdhess hinni az új jövődben. A tény, hogy megfigyeled az elme állapotaidat, ahogy érzel, a meditáció folyamata.
Sok gyakorlás kell ahhoz, hogy nyitva maradjon a szíved, de ha sikerül, hosszabb ideig fog dobogni.
A jövőd csupán visszatérés a múltba. Ez azért van, mert a tegnapod teremti a holnapod.
Nem kell a tudomány engedélyére várnunk ahhoz, hogy szokatlan dolgokat tegyünk, vagy túlmenjünk azon, amiről azt mondták nekünk, hogy lehetséges.
Nemcsak az olyan, negatív érzelmek elkerülésére kell koncentrálnunk, mint a félelem vagy a harag, hanem tudatosan mélyen átérzett, pozitív érzelmeket kell kultiválnunk magunkban, mint például a hála, az öröm, az izgalom, a lelkesedés, az elragadtatás, az áhítat, az inspirálódás, a rácsodálkozás, a bizalom, a nagyrabecsülés, a kedvesség, az együttérzés és a magabiztosság, hogy a lehető legnagyobb mértékben növelni tudjuk az egészségünket.
Amikor gondolunk vagy érzünk valamit, testünk bonyolult biológiai változásokkal és eltérésekkel reagál rá, és minden egyes tapasztalat valódi genetikai változásokat indít el sejtjeinkben.
Harmincöt éves korunkra énünk 95 százaléka már csupán begyakorolt viselkedésminták, képességek, érzelmi reakciók, hiedelmek, percepciók és attitűdök memorizált gyűjteménye, amely úgy működik, mint egy tudat alatti, automata számítógépes program.
Megtanultam, hogy amint az ember elkezdi a vallás vagy a kultúra nyelvét beszélni, amint elkezd a hagyományból idézni, azonnal megosztja közönségét. A tudomány azonban egyesít mindenkit, és demisztifikálja a misztikát.
Krízis vagy trauma esetén túl sok figyelmet és energiát szentelünk annak, amit nem akarunk, ahelyett, hogy arra gondolnánk, amit akarunk.
Tudatunk eszközei – beleértve hiedelmeinket, imáinkat, gondolatainkat, szándékainkat és hitünket – gyakran sokkal nagyobb hatással bírnak egészségi állapotunkra, élettartamunkra és boldogságunkra, mint a génjeink.
Bár a genetikai evolúcióhoz akár több ezer évre is szükség lehet, egy adott gén kifejeződése akár percek alatt is megváltozhat egy újfajta viselkedés vagy tapasztalat hatására, ami aztán továbbadódhat a következő generációnak.
A változás folyójának átlépéséhez el kell hagynunk régi, jól ismert, kiszámítható énünket – amely a megszokott gondolatokhoz, döntésekhez, viselkedéshez és érzésekhez kapcsolódik – , és be kell lépnünk az ismeretlenbe, avagy ürességbe. A régi és az új énünk közötti szakadék nem más, mint a régi énünk biológiai halála. Ha a régi énünknek meg kell halnia, akkor új ént kell létrehoznunk új gondolatokkal, új döntésekkel, új viselkedéssel és új érzelmekkel. A folyóba történő belépés azt jelenti, hogy elkezdünk közeledni az új, megjósolhatatlan, szokatlan énünk felé. Az új énünket egyedül az ismeretlenben tudjuk megteremteni – a jól ismertből semmi újat nem tudunk teremteni.
A változásban az a legnehezebb, hogy ne ugyanazokat a döntéseket hozzuk meg, mint tegnap.
Az új gondolatok új döntéseket eredményeznek. Az új döntések új viselkedéshez vezetnek. Az új viselkedés új élményekhez vezet. Az új élmények új érzelmeket hoznak létre, az új érzelmek és érzések pedig arra ösztönöznek, hogy új módon gondolkodjunk. Ezt hívják „evolúciónak”. Személyes valóságunk és biológiánk is – agyi áramköreink, belső kémiánk, génkifejeződésünk, végső soron egészségi állapotunk – meg fog változni az új személyiségünk, az új létállapotunk következtében. És mindez az új gondolattal veszi kezdetét.
Ha meg akarjuk változtatni az életünket, szó szerint valaki mássá kell válnunk.