Személyiségünk abból áll össze, ahogyan gondolkodunk, ahogyan cselekszünk, és ahogyan érzünk.
Joe Dispenza
1962. március 22. -
amerikai kutató, bestseller író, és nemzetközi előadó
A megszokott gondolatok mindig a megszokott döntésekhez vezetnek. A megszokott döntések a megszokott viselkedést eredményezik. A megszokott viselkedés a megszokott tapasztalatokhoz vezet. A megszokott tapasztalatok a megszokott érzelmeket váltják ki bennünk. A megszokott érzelmek pedig ismét a megszokott gondolatokat eredményezik.
Azt tapasztaljuk meg, amiben hiszünk, és az egészség kapcsán ez azoknak a csodálatos gyógyhatású vegyületeknek a révén valósulhat meg, amelyeket testünk automatikusan és pontosan a gondolatainkhoz igazít.
Tökéletesen egyező körülmények esetén a pozitív hozzáállású emberek pozitívabb helyzetet teremtenek, a negatívak pedig negatívat. Ez a saját, szabad akarat által vezérelt, egyéni, biológiai képességünk csodája.
Mindazok az önmagunkról alkotott meggyőződések, amelyekre kondicionáltuk magunkat, illetve mindaz, amiről azt véljük, hogy mások gondolják rólunk, hatással van teljesítményünkre, következésképpen sikerességünkre is.
Anyag és elme nem különálló létezők, a tudatos és tudattalan gondolatok és érzések pedig nem mások, mint a sorsunkat irányító tervrajz alkotóelemei.
Hiszek abban, hogy létezik egyfajta felsőbb értelem, egy láthatatlan tudat, ami mindannyiunkban ott van, és aminek az életet köszönhetjük. Ez tart meg, ez védelmez, és ez gyógyít meg minket minden pillanatban.
Sokan csak úgy tudunk felébredni, ha valaki vagy valami felébreszt minket.
Ahová helyezed a figyelmedet, oda helyezed az energiádat.
Ha nem bízol abban, hogy a gondolataid, magatartásod, meggyőződésed és cselekedeteid megváltoztatása változást eredményez, akkor az életedben semmi sem fog változni.
A valódi gyógyuláshoz meg kell változtatnod a gondolkodásmódodat, a tetteidet és az érzéseidet.
Ha már olyan sokszor tettél valamit, hogy a tested és az elméd is jártassá válik benne, automatikussá, természetessé, erőfeszítés nélkülivé válik.
Az epigenetikából tudjuk, hogy ha a környezet jeleket ad a géneknek, és a környezetbéli tapasztalat végterméke egy érzelem, egészen új jelekhez jutnak a génjeink. És mivel minden gént fehérjék alkotnak, és a fehérjék testünk szerkezetét és működését is meghatározzák (a fehérje kifejeződése az élet kifejeződése), szó szerint megváltoztatjuk genetikai sorsunkat. Ez azt jelenti, hogy lehetőség van arra, hogy a testünk egy csapásra meggyógyuljon.
Manapság emberek milliói keresnek alternatív kezelési módokat egészségi állapotuk javítására (anélkül, hogy konzultálnának orvossal, vagy vakon szednék a gyógyszereket), és tapasztalnak figyelemre méltó eredményeket. Mások papok, lelkészek vagy rabbik áldása nélkül mélyednek el az ősi vallások, a teológia és a valóság természetének megértésében. Ezeknek a vizsgálódásoknak köszönhetően olyan mélyreható és titokzatos tapasztalatokban van részük, ami pozitívan befolyásolja életük hátralévő részét.
Idegtudományi szempontból a tanulás új szinaptikus kapcsolódásokat hoz létre az agyban. Ahányszor csak megtanulsz valami újat, az agyad több ezer új idegi áramkört hoz létre, melyek a minta szerepét játsszák szürkeállományod számára.
Amikor megtudsz valamit önmagadról, erővel ruházod fel magad. Bizonyos szempontból visszaszerzed az erődet, mert nem tehetetlen áldozatként tekintesz önmagadra, aki vakon elfogadja a tényt, hogy nincsen hatalma vagy képessége élete megváltoztatására.
Az emberek nem olyannak látják a dolgokat, amilyenek azok a valóságban, olyannak látják őket, amilyenek ők maguk. Amikor egy új szemüveget helyezünk az „agyunkba”, és ezen az új szemüvegen keresztül szemlélhetjük a világot, mellékhatásként az új lehetőségeket is meglátjuk.
A tudás megszerzése még nem jelenti azt, hogy meg is tapasztaltunk valamit. Ha képes vagy meglátni az új lehetőséget vagy potenciált, elérkezett az ideje annak, hogy kezdj is valamit az új tudással.
A természetben rövid távon minden szervezet képes tolerálni a stresszt, ha azonban folyamatosan stresszben vagyunk, nem kapcsol ki a stresszválaszunk, és megbetegszünk.
Az alkotói folyamat nem arról szól, hogy reménykedjünk, próbálkozzunk vagy keressük, hanem arról, hogy a saját alkotásinkká váljunk.
