Van, (…) hogy egy helyben maradni, nem moccanni az adott pillanatban egyenértékű a cselekvéssel.
Az, hogy valaki lelkileg rendben legyen, ugyanolyan fontos napi tevékenység, mint a sport.
A Facebook (…) belehajszol egy olyan létbe, ami a valóságon kívül van.
Az írott és a kimondott szó között óriási a különbség. Az írás esetében az ember sokkal jobban átgondol mindent, hiszen ez esetben egy maradandó dologról van szó, ahol nincs lehetőség utólagos korrigálásra.
Amíg nem vagy ott, nem tudod, hogy hova lépsz. Előlegezzük meg az embereknek a jóindulatot!
A változókor a legnagyobb nehézséget azoknak a nőknek okozza, akik számára a női erő egyet jelent a csábítással, és az addigi stratégiájuk többé nem válik be, nem érkezik rá reakció. Ebben az élethelyzetben sok nő érzi azt, hogy olyannyira láthatatlanná válik, mintha nem is létezne.
Hatvanévesen az ember már folyamatosan ugyanazokat a vicces vagy kevésbé vicces történeteit meséli. De még emlékszik rá, amikor emiatt mosolyogta meg az akkor hatvanéveseket.
Az ötvenes éveinkben gyakran érezzük, hogy öregnek még fiatalok, fiatalnak pedig már öregek vagyunk.
A legfontosabb, hogy tudjam szeretni a helyzetemet, elfogadjam önmagamat és ne próbáljak másnak látszani, mint ami vagyok. Nem is nagyon tehettem volna meg, hiszen én egy ország előtt öregedtem meg, a képernyőn milliók láttak fiatalon, majd középkorúnak, később idősödőnek. De nincs ezzel baj, ha képes az ember elfogadni. Ha egy színésznő ötvenévesen még Júliát akarja eljátszani, azt a közönség ki fogja nevetni, de ha a dajkát, akkor ünnepelhetik. És ez nem azt jelenti, hogy elengedhetjük magunkat, sőt. Hozzuk ki a maximumot a lehetőségeinkből, lépjünk át az átléphető falakon, de ne akarjuk egy másik ember életét élni, inkább teremtsük meg a komfortot, a harmóniát a sajátunkban.
Nagyon divatos a pszichológia, és nagyon divatos felmentést adni a múltból, hogy mindent a gyerekkorból örököltünk és hoztunk. (…) Nagyon könnyű belekapaszkodni az édesanyánk és édesapánk elvétett hibáiba, megjegyezni belőlük két mondatot, és nem dolgoznunk magunkon, és nem menni terápiára.
A nyelv egy mozgásban lévő, élő kultúra, olyan, mint az élesztő. A nyelv az lesz, amit éppen a legtöbben használnak.
Anyaként nem szabad rátelepedni a gyerekeinkre. Van, aki az anyaságban próbál kiteljesedni, amiről egyszer szintén érdemes lenne beszélni, hogy az anyaság egy született, ösztönös állapot, nem pedig egy foglalkozás.
Ahhoz, hogy az ember párt találjon, előbb magával van dolga. Le kell ülnie és átgondolni, hogy mik a prioritások, melyek azok a szempontok, amik már számára elengedhetetlenek. Tudni kell megfogalmazni, miről akarunk, vagy nem akarunk lemondani.
Nem a társadalmi igény határozza meg, hogy mi megy a tévében, hanem a média formálja tudatosan a közízlést. Ezért teszi rá a politika a kezét a média mind nagyobb szeletére.
Ha egy autót is szervizelünk, karban tartunk, akkor a saját testünket miért nem? Képtelen vagyok megérteni, hogy valaki miért nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy nyugodtan kelhessen fel másnap. A szűrővizsgálatok alapkérdések, elhanyagolhatatlanok.
Fiatal korunkban általában azért küzdünk, hogy megszerezzünk egy férfit, majd azért, hogy megtartsuk. Aztán sokak számára az válik fő kérdéssé, hogy hogy viselje el őt, ne adj’ isten hogyan szabaduljon meg ettől az egykor oly csodálatos férfitől.
Életünk leghosszabb, legbensőségesebb kapcsolatát a saját személyisegünkkel alakítjuk, jó társaságot kell magunknak nyújtanunk.
Az életben csak annyira lehetünk boldogok, amennyire a kapcsolataink működnek.