A vita elzárja az érzékek kapuit (…). Mindig erőszakot takar. A vita, ha túl sokáig folytatják, erőszakhoz vezet.
Ha nyers erőhöz folyamodsz, tökéletesen kiszolgáltatod magad a még nyersebb erőnek.
A viszályok célja az igazság természetének megváltoztatása.
Ha meggyőződ magad, őszintén, akkor halandzsázhatsz összevissza (…), lehet minden szavad tökéletes zűrzavar, akkor is hinni fognak neked.
Ha utálod, csináld jobban. Használd az undort vezérfonalként: pontosan azonosítsd, mire van szükséged.
Az emberek cselekedeteit saját, legbelső indítékuk motiválja.
Fennmaradni annyi, mint úszni tudni ismeretlen vízben.
Az az út, amelyen a legkisebb kitérő nélkül végigmennek, sehová sem vezet. A hegyre csak egy kicsit mássz föl, hogy kipróbáld, hegy-e. A hegytetőről nem láthatod a hegyet.
Akik nem játszanak, gyakran siránkoznak, hogy a szerencse elmegy mellettük. Nem hajlandóak meglátni, hogy szerencséjüket részben ők teremtik meg.
Az a baj a békével, hogy hajlamosabb a hibák büntetésére, mint a kiemelkedő tevékenység jutalmazására.
A béke megoldásokat követel, eleven megoldásokra azonban soha nem juthatunk, csak törekedhetünk feléjük.
Az emberi elme, a többi állatfaj elméjéhez hasonlóan, rezonátorként működik. A környezetben bekövetkező változásokra reagál.
A gőgös ember csak várfalat emel maga köré, amely mögött tulajdon félelmét és kételyeit próbálja elrejteni.
Az univerzum szűk látókörű szemlélete szerint a problémákat nem a távolban kell keresned – azok valószínűleg sosem érnek ide. Foglalkozz inkább a kerítésen belül garázdálkodó farkasokkal! Lehet, hogy a kint ólálkodó falkák nem is léteznek.
A legveszedelmesebbek azok tudattalan szimpátiák, amelyek arra késztetnek, hogy ellenségedet azért kíméld meg, mert az ellenség a léted igazolása.
Az ellenségek erősítenek titeket. A szövetségesek viszont gyengítenek.