Ez a hatalom szofizmája: végső soron csak egy abszolút, korlátok közé szorított univerzumban hatékony. Ám relatív világegyetemünk alapvető leckéje az, hogy a dolgok változnak. Minden hatalom előbb-utóbb szembekerül egy nálánál nagyobbal.
Frank Herbert
A kormányzatok jelentéktelennek tűnő okok miatt emelkednek és buknak.
A kormányzatok, amennyiben tartósnak bizonyulnak, hajlamot mutatnak az arisztokratizálódásra. A történelem egyetlen kormányzatának sem sikerült ezt a tendenciát megkerülnie. És ahogy az arisztokrácia fejlődik, a kormányzat mind inkább kizárólag az uralkodó osztály érdekeit igyekszik érvényesíteni – legyen ez az osztály örökletes nemesség, üzletbirodalmak oligarchiája vagy vaskalapossággal körülsáncolt bürokrácia.
A történelemnek megvan a maga törvényszéke, és meghozza a maga ítéleteit.
A titoktartás legjobb módja elhitetni az emberekkel, hogy már tudják a választ.
Nem szabad félnem. A félelem az elme gyilkosa. A félelem kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. Szembenézek a félelemmel. Hagyom, hogy áthatoljon rajtam, fölöttem. És amikor mögöttem van, utána fordítom belső tekintetemet, követem az útját. Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam.
Döntés az is, ha az ember szántszándékkal nem hoz döntést.
Nincs igazi különbség isten és ember között; szinte észrevétlenül olvad egyik a másikba.
Csak az istenek engedhetik meg maguknak, hogy hibátlanok legyenek.
Minden út halálos csapdává válhat, ami beszűkíti a jövő lehetőségeit. Az emberek nem útvesztőben bolyonganak; az egyedi lehetőségek hatalmas horizontja áll előttük. Az útvesztő beszűkítő nézőpontja csak olyan lényeket vonzhat, akik orrukat a homokba fúrva élnek.
Az igazság megszenvedi a feleslegesen hosszas elemzést.