Szükségem van egy élőlényre, akivel megoszthatom boldogságomat.
Emily Bronte
1818. július 30. - 1848. december 19.
angol költőnő és regényíró
Emily Bronte idézetei a szenvedélyről, a szerelem erejéről és az érzelmek mélységéről szólnak. Gondolatai erőteljes hangulatot teremtenek, és közelebb visznek az emberi lélek alaposabb megértéséhez.
Érdekelt ez az ember, aki még nálam is zárkózottabb.
Micsoda szélkakas az emberi természet!
Neked is csak olyan a szíved és az idegeid, mint a többi felebarátodé. Miért akarod hát elrejteni? Gőgöddel nem vezeted félre Istent! Addig kísérted, míg ki nem préseli belőled a szégyen jajkiáltását!
Nem nevezhetjük társaságnak azt, mikor valaki nem tud semmit, és nem beszél semmiről.
Nehéz harcot vívtam az életben, attól a perctől, hogy nem hallottam többé a hangodat; meg kell, hogy bocsáss, hisz egyedül teéretted küzdöttem.
Nagyon gonosz lehetsz, ha arról akarsz meggyőzni, hogy nincs e világon boldogság!
Amit sem a nyomor, sem a bűn, sem a halál, sem Isten, sem Sátán nem tudott volna elérni: hogy mi valaha egymástól elválhassunk, azt te jószántadból, önként megvalósítottad.
Te szeretnél tán élni, ha a lelked már sírba szállt?
Maradjatok veszteg, gonosz gyerekek! Van itt elég jó könyv, olvassatok.
Ha tudná, milyen az igazi fájdalom, restellne egyetlen könnyet is pazarolni erre a kis kellemetlenségre. Maga igazi bánatnak még az árnyát sem érezte soha.
– Rosszabb vagy húsz ellenségnél, te mérgezett nyelvű barátnő.
Hogy szeretnék odakünn lenni! Bárcsak ismét kisleány lehetnék, rettenthetetlen, szabad és vadóc, aki csak nevet a sértéseken, s eszébe sem jut őrjöngeni miattuk. Miért változtam meg ennyire?
Nem én törtem össze a szívedet – magad törted össze; és közben összetörted az enyémet is.
Temethetnek tizenkét láb mélységbe, és rám dönthetik az egész templomot, de nem fogok nyugodni addig, amíg velem nem leszel.
Aki nem készül el fele munkájával délelőtt tízig, másik felét sem fogja befejezni.
Nem nyithat ki olyan könyvet ebben a könyvtárszobában, amelybe bele ne néztem, és amelyből valamit ne merítettem volna.
– Nincs könyve! – kiáltottam fel. – Hogyan képes itt könyvek nélkül élni, ha bátorkodhatom megkérdezni.
Minden bűnös lélek boldogtalan lenne az égben.
Én hiszem, hogy a holtak békességben nyugszanak, de nem szabad a nevüket léhán a szájunkra vennünk.
