Minden helyzetben élni kell. És megélni mindent, amit csak lehet. Hiszen a ma ma van, nem várhatunk a holnapra, a jövő hétre, hónapra, évre. Csak az a miénk, ami elmúlt, és amit éppen megélünk.
Csitáry-Hock Tamás
1965. márc. 1. -
író, újságíró, kommunikációs szakember
Könyvtárakat lehetne megtölteni, ha az újévi fogadalmakat mind könyvbe írnánk és kinyomtatnánk évről évre. De lehet, hogy egy könyvespolc is elég lenne a valóra váltott fogadalmakat tartalmazó köteteknek.
A szeretet mértékegysége a tett lehet.
A szerelem átprogramozza az érzéseket. Mert mindenek felett áll. Az abszolút érzés, ami a legtöbb, amit ember érezhet. Ha ez beléd költözik, minden más érzést magához emel. Felemel.
Hiába jársz bármilyen konditerembe, tornára, alakformáló tréningekre, hiába mész naponta kozmetikába, szoláriumba, uszodába, ha a belsőd nem tud ezzel lépést tartani. Ha csak kívül formálódsz, az kevés. A belső is kell hozzá. Amit meglátni arcodon, mosolyodon, egész lényedben.
A telefon segédeszköz, amin keresztül sok értékes információt kapunk egymásról, de a megismerés más. Az csak személyesen működik.
Mennyi idő kell a szerelemhez? Egy nap? Egy hét? Egy hónap? Vagy több? Nem, a szerelemhez nem idő kell, hanem érzés. Az szabja meg az időt is.
Az idő nem csak óra. Nem csak másodpercekből, órákból, napokból áll. Nem csak megszámolható mennyiség. Hanem megszámlálhatatlan minőség. Amikor megkapod, csak egy üres zsák. Rajtad múlik, hogy az marad-e, vagy kipróbálod, mennyi fér bele.
Azt mondják, az ember azt bántja, akit szeret. Lehet, hogy közhely, és lehet, hogy sokan nem értenek egyet vele… de a francba! mégis igaz. Az érzelmek végletei tombolnak benne, és mivel sérült az egyik véglet, helyébe lépett a másik.
Ha valami felrobban, nem lehet szép. És a lelkem felrobbant, szétszakadt… bárhogy is írom, a lényeg, hogy meghalt.
Nem új év kell. Nem fogadalom. Az álmok eléréséhez nem. Mert az álmod mindig veled van, benned van. Nem évkezdettől, nem naptártól függ. Csak tőled. Nem fogadalmak kellenek, nem újévi elhatározások. Csak te kellesz. Mert nem a fogadalmakon múlik, hogy valamit megteszel-e az új évben. Csak rajtad múlik. Nem egy évkezdethez kell kötni az álmaidat. Azokat bármikor megvalósíthatod. Ehhez nem kell január elseje. Nem kell új év. Ehhez csak egy kell. Te magad.
Motivációs idézetek, Újévi idézetek, Újévi motivációs idézetek
Az új év benned kezdődik. Akkor, amikor te elindítod az új időszámítást. A tiédet. Évszámtól függetlenül. Mert hiába fordul a naptár, hiába mutatnak mást a számok, ha a múltban maradsz. Ha a holnap ugyanaz lesz, mint a tegnap volt. Félelmekkel, aggodalmakkal. Úgy forduljon a naptár, hogy te is vele fordulsz!
Jött. Nem mondanám, hogy váratlanul. Sőt. Nagyon is vártam. Ahogy minden évben. (…) A fák dalra fakadtak, lombokat szültek, a nyíló virágok megfestették az utcákat, a Nap pedig meleget töltött a virágok kelyhébe. És a lelkekbe. Mert nem csak a virágok, de a lelkek és a mosolyok is kinyíltak. Ezt a csodát hozta a vendégem. Úgy hívják: tavasz.
Nem tudhatjuk, hogy mikor következhet be pozitív változás. A körülményekben. De hogy bennünk mikor következik be a pozitív változás, csak rajtunk múlik.
Átölellek… két karomat köréd fonom, magamhoz húzlak, szorosan átölellek. És átölelem beléd az érzéseimet. A szívem dobbanását, a lelkem rezdülését, az életemet. A vágyaimat, álmaimat, egész lényemet. Átölelem. Beléd. És átölellek. Téged. Magamba.
Találkozik két ember, akik mások számára teljesen hétköznapiak, átlagosak, jelentéktelenek. De egymás számára cseppet sem azok. Mert van valami megfoghatatlan dolog, kisugárzás, varázslat, ami rendkívülivé teszi őket egymás szemében. Hogy amit a másiktól kapnak, az számukra csoda, kellemes érzés. Bármi legyen is az.
A levél nem elég… a telefon sem. Csak a találkozás. Mert kell a közelség, az érintés, a mosoly, kellenek a szemek. Kellenek ezek a pillanatok, a találkozások. Hogy a lélekben megrajzolt képet a valóságban tudjuk kiszínezni, hogy az álomba beköltözzön a valóság, hogy az ünnepnapok mellett meglássuk a hétköznapokat is. A Másikat.
Van egy olyan helyzet, amikor nem a másikkal szemben vagy hátrányban. Hanem együtt vagytok hátrányban. Amikor közösen játszotok, látszólag egymásért, de valahogy mindig hiba csúszik a játékba. És vesztésre álltok. És innen szép győzni. De csak úgy lehet, ha mindketten érzitek, hogy szükségetek van egymásra, hogy kell a másik, hogy akarod a másikat. Igen, akkor lehet győzni. De csak együtt. A célért. A győzelemért. Egymásért.
Tündér nem csak a mesében él…Sőt. Nem is ott él. Hanem a valóságban. Bár először talán észre sem veszed, hiszen nincs szárnya és varázspálcája, olyan, mint bárki más. Látszólag. Kora reggel álmosan ébred, munkába siet, végzi a feladatát, bevásárol, otthon mos, főz, takarít. Nem olyan, mint mesebeli társa. Mégis, Tündér. Aki nem szárnyakon röppen, és nem pálcával varázsol. Hanem valami mással. A szívével. Elvarázsol. Teljesen. Mert Ő valóságos Tündér.
Két pici csokikocka. Kicsomagolod őket, és egy kis tálkába teszed. És mivel meleg van, egymás mellett olvadni kezdenek. Olvadnak, olvadnak, míg teljesen felolvadnak. És ekkor már nem lesz két külön csokikocka. Már nem lesz te és én. Már csak MI leszünk. Együtt. Összeolvadva. Eggyé.